Herman Koch: Nyaraló úszómedencével

Majdnem félbehagytam, főleg, amikor a nőkről beszélt, ahogy a nőkről beszélt. Mondtam is magamban, hogy: Nana! Ne tudjad már annyira, hogy merre van az arra. De, tudta és ettől vagy tovább olvassuk, vagy falhoz vágjuk és kész. Van a doki a könyvben, reménység szerint nem mindannyiunk háziorvosa (az enyém nő), és mivel a praxisában túl nagy sikereket nem ért el, bár többre is érdemes lett volna, a fejében levő üresjáratokat mindenféle gondolatokkal tölti ki. Ezek a járatok néha undorítóak, néha viccesek, néha, (nem vagyok prűd, de akkor is) hát, mondjuk úgy, szókimondóak. Na, de miért is ne lehetne ilyesmi egy életunt, nagyképű, a betegeit lenéző orvos agyában. Csak hát, ilyenkor szokott jönni az élet és jól pofán is vágja. És ahhoz, hogy magát újra a magaslatokig emelje, nem elég a bosszúállás, nem elég a szerinte tökéletes igazságszolgáltatás. Szóval, én végigolvastam, mert van ebben a könyvben sok minden más is. Társadalom kritika, bűn meg bűnhődés, titkok meg hazugságok. Nem vidám témák és felmerülhet a kérdés, hogy én mit tettem volna a helyében, amire szerencsére nem muszáj válaszolni, mert jó esetben nem vagyunk és nem is leszünk a szereplők helyében. Vagyis mi megússzuk, de ők nem.