Az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb könyve volt és ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Hornby mindig úgy lep meg, hogy pontosan tudom, meg fog lepni. Szóval készülök rá és minden oldalnál lesem, hogy kiről mit tud, mit fog írni, mi az a „fincsi téma”, amivel az írókról való elképzelésemet még inkább cifrázhatom.
Merthogy itt van ám pletyka és fontos háttérinfó is, de akad olyan aha' érzés is, amikor felkiáltasz, hogy iigen-igen, erről a könyvről én is ezt gondolom. És itt most a Titokzatos folyó krimiről van szó. Simán kedvet tud csinálni Dickenshez vagy Voltaire-hez és mesél nekünk Vonnegutról vagy azt is megtudhatjuk, ki volt az első, aki írásra inspirálta.
Ez a könyv (csak javaslat) az igazi Hornby rajongókat akár megvételre is ösztönözheti, mert a közel 150 író megemlítése abba a jóleső „csapdába” csalhat, hogy akár polcot is csinálsz nekik és szépen sorban elkezded (újra)olvasni és Hornby véleményével egyeztetni az olvasottakat.
Így leszek én Kurkov: A halál és a pingvinjével például, mert valamikor volt már a kezemben, de nem sokáig…. Na, de majd most, mert ha Nick Hornby azt mondja, amit mond… akkor újra elő kell vennem. Nem is beszélve Dickens, David Copperfieldregényéről, amit már várólistára is tettem.
Ilyen ez a könyv!
