Kőrösi Zoltán: Magyarka

Család, regény

Kőrösi Zoltán: (…) sok minden valós a könyvben, de semmi nem úgy, ahogy valóban megtörtént. Egy talált történet megerősíti, hogy a valóságot nem lehet semmivel túlszárnyalni, de arra is figyelmeztet, hogy maga a valóság túlságosan is irodalmias néha. Az élet gyakorta úgy ír bennünket, hogy azt az olvasó biztosan fikciónak hiszi. A regényírás minden talált történet esetében tulajdonképpen ott kezdődik, amikor megpróbálom megkeresni a tipikus és a különleges megfelelő arányát, mondjuk így: az egyszeri történetbe beleírni minden olvasó történetét.

Danilo Kis gondolatait olvashatjuk a könyv elején. (nem idézem ide, majd aki olvassa, meglátja). Azért sem idézem, mert amikor majd elolvastad a könyvet, akkor visszalapozol (én legalábbis így szoktam) és újragondolod a sorokat. 
Magyarka történetét, ha el kéne mesélni, vajon mit emelnék ki. Ezen merengtem, mert a benne szereplők élete egy valós élet alapjai. Kőrösinek egy volt osztálytársa fb-on írta meg a saját sorsának fordulatait, így lett ebből könyv. Egy okos mondás szerint csak annak van igazán élete, aki el is tudja mesélni azt. Én ezt nem tudtam, de ha nagyon megérint egy (több) élet elmesélése, megírása, akkor utánaolvasok. Többen említik az értékelésekben, hogy Kőrösi milyen mélyen és (meg)értéssel beszél a  nőkről. Ezt olvastam erről: 
Hiszem és tapasztalom, hogy a jó dolgok, ha vannak, márpedig vannak körülöttünk,mindig a női létezéshez köthetőek. A nők hozzák, adják, tartják fent mindazt, amiértérdemes. Ráadásul úgy teszik mindezt, hogy ezen a pannon vidéken évszázadok ótasokkal inkább elszenvedői, mintsem alakítói a saját életüknek, legalábbis a felszínen így tűnik. Ez a kettősség is izgatott: a lenyűgöző erő, ami a nők sajátja, és a rájukkényszerített passzivitás. Meggyőződésem, hogy miközben alapvetően patriarchálistársadalomban élünk, a női sorsok jelképezik az elmúlt évtizedeink történelmét, azt aMagyarországot, ahol a túlélés és az élni tudás között kellett választani. (mno. 2013.máj.20.szám) Nem tudom, én ezen most nem gondolkodtam. Az is érdekes, hogy ezt a Magyarka kapcsán mondja, ahol a „minden jó lesz”  örök vágy és ígéret marad. A túlélés és az élni tudásban Magyarka mellé gondolatban Szonyecskát tettem. A cikket ha van kedvetek, olvassátok el. Hozzá(d)tesz. 

Kőrösi Zoltán: Romkert

„Hogy valamiből citromtorta lesz-e
vagy bajai halászlé – az csak
menetközben derül ki."

Az idézet Esterházy Péter: Hrabal könyvében található, én viszont a Jelenkor egyik cikkében olvastam, ahol Kőrösi Zoltán Orrocskák kötetéről írnak, de nem ezt kerestem, hanem a Romkertről valamit, az út viszont igen kacskaringósan ehhez vezetett. De meg sem voltam lepődve, mert a Romkertben járva-kelve annyi minden előfordult velem - ha egyáltalán tényleg előfordult és megtörtént – ,mert ezt, ebben a posztmodern regényben nem is tudom igazán, szóval, hogycsakna! Áh, hát egy gyanútlan augusztusi napon betérni egy antikváriumba, igen veszélyes dolog ám. Sose tudhatod hol kötsz ki végül, kikkel találkozol, miket látsz és hallasz majd. Kőrösi Zoltánt keresnéd, igen, az írót, nem őt, hanem a másikat, aki vagy van, vagy nincs. Regény a regényben. Nem egyszerű, nagyon nem egyszerű. Én inkább majdnem visszafordultam, hogy ezt a hömpölygést én most nem kérem, köszönöm, van errefelé bonyodalom enélkül is. De győzött a kíváncsiság, a rejtélyekkel teli irodalom szeretete és nem, nem bántam meg. Ha ti is elindultok majd, ne adjátok fel! Ez a Kőrösi nem az a Kőrösi, hanem a másik Kőrösi, de hogy melyik, azt nem árulom el.  Majd érteni fogjátok.