1977.október 26. - 1979.szeptember 15.
… attól félni, ami már lezajlott. Vagy ami még furcsább: és attól, ami nem ismétlődhet meg. De hát ez a definíciója a véglegesnek.
Barthes a naplóban, 7 hónappal anyja halála után említi Händel Semele című operáját/oratóriumát, abból is a III. felvonás basszus áriáját. Érdemes az egész művet megismerni, meghallgatni.
Händel utolsó operái már nem voltak sikeresek, ezért oratóriumokat kezdett írni. Az 1740-es években írt oratóriumait a londoni Covent Gardenben mutatta be, és sokuk témáját ókori történetek adták. A Semele-történetből, William Congreve librettójából 1707-ben írt operát John Eccles angol zeneszerző, amit azonban akkor nem mutattak be, csak több mint kétszáz évvel később, 1972-ben vették elő. Amikor Händel kezébe került a szövegkönyv, a kórusbetétek miatt újabb szövegrészekre volt szükség, amit Alexander Pope-tól pótoltak. Händel 1743. június 3. és július 4. között komponálta meg művét, ami még händeli mértékkel is igen gyorsnak számított. Valószínűleg operának írta – maga a librettó is operaszövegnek íródott –, de az 1744. évi nagybőjti koncertsorozaton akarta bemutatni, mert jobbnak látta és anyagilag is kifizetődőbbnek vélte, ha oratóriumként fogják előadni. (wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése