[Negyedik félév, 1908 tavasza]
(William James és Babits Mihály, részlet)
De William James, no az aztán tényleg csakis Mihályé. A pszichológia akkoriban már elkezdte kiölni az életből a romantikát, megmagyarázott mindent, elég laposan, de Jamest szerette.
A költemény képzetelemekből áll. A vers interpretációja ezen elemek megértése. A megértés az elem eredetének megpillantása. Az igazi életrajz a különböző eredetek átfogó feltárása. A tudat folyamának mélyén képek alszanak. A zavaros világ tiszta képei, egy egész elsüllyedt város. A görög vázák vagy a sárréti pásztortülkök összefüggő rajzolata. Ez a képszalag az élet alaprétege a tudatban. A halála előtt mindenkinek levetíti Isten. Az ihletett művész korábban is rálát. Az ihlet: kis halál. Az alkotás eszméket társít a hozzáférhetővé vált képekhez. A mű eszmetársítások útján létrejövő képzetelem-szövedék. A társítás tudatos művelet. Alapeszköz a hasonlat. Az egzakt módszer tehát a hasonlatok által létrejövő eszmetársulások törvényszerűségeinek pszichofilológiai alapon lefolytatott, következetes vizsgálata. A művészet újszerűen kapcsol össze érzetet képzelettel, ideát impresszióval. Össze vannak szőve, egymással vannak benőve, véglegesen egymásba zavarodtak: a zenei felhangok az alaphanggal összeolvadva alkotják a képelemet. Relation-fringes, mondta James. Viszony-rojtok, mondhatnánk magyarul. A tudat így működik. A kapcsolati rojt maga az emlékezésben és képzettársításokban alakot öltő legbelső tudatfolyam. Másként nem hozzáférhető. Másképp nem vizsgálható.
Arra kellett viszont rájönnie, hogy a nagy William Jamesnek egyáltalán nincs igaza
A tudat folyamatos áramlása nem létezik. Nincsen összefüggő képszalag. Nincs tudatfolyam. Szigetek vannak, szigetek egy meg-megszakított, lassú, ólmos áramlatban, meg a Gedächtnisnek is nevezett, az erkölcsi célzatú emlékezet. Szigetek, tanúemlékek lappanganak a tudatban. Gyerekkorból, szülővidékről, olvasmányból, a múlt, a félmúlt, közelmúlt érzéki benyomásaiból. Hívásra várnak. Csak a líra tudja őket megszólítani. Tárggyá teszi. Egybefüggő tematikává. Kitör. Minthogy azonban, belépvén a nyelvbe, a költői alkotásban a benyomások és érzetek azonnal veszítenek intenzitásukból, csakis az ütköztetett szókapcsolatok, a felhőssel verekedő vaskosság adhatja vissza az originális erőt: a fenségesen antik hangnemmel folyton harcoló nyugati nyugtalanságot. (77-79.old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése