Tóth Krisztina: Világadapter

A Pillanatragasztónál írtam (ennek már lassan két éve), hogy a tapasztalatok könyve. Nem akarom ismételni magam, de most is ezt tudom mondani. T.K. is utal az egyik interjúban arra, hogy vannak időszakok, amikor összegez az ember, rendet csinál ,mi volt eddig és hogy mi lehet még előtte. Ennek a kulcsa a leélt, megélt idő. Kinek mennyi, de ahogy telnek az évek, ezek a gondolatok halmozódnak,szaporodnak. Persze, sok minden kiesik, meg elfelejtődik, de van az emlékeknek egy olyan tulajdonsága, hogy a legváratlanabbkor jönnek elő. Mivel közel egyidősek vagyunk, így jó néhány versénél úgy éreztem, hogy értem a szándékát, az üzenetét. Ez nem volt mindig jó érzés. Annyiban viszont mindenképpen, hogy meg-megélünk helyzeteket, életeseményeket és ha én nem is tudok vagy tudnék ezekről beszélni, a sorai elmondják helyettem. Talán erre valók a versek, és ha így van, akkor ő mestere a költészetnek.