Györe Balázs: Boldogkönyv

Minden esetben magamat akarom megérteni… -mondja Györe Balázs valahol és dokumentálja az életét. Írásterápia. Ezt még el akartam olvasni tőle és róla, a feleségéről, a fahéjas pirítósról, a hálóinges kórházi sétákról, az értelem és érzelem összeomlásáról, a feltápászkodás reményéről. A választalan kérdésekről. arról, hogyan lehet egycsapásra meglátni az életet, hogyan lehet várni a csak rosszból, a csak jót. Ingoványban járni, s a Bölcsesség könyvében sem találni kedvünkre valót. Azt írja: A boldogság azt jelenti, hogy önmagunk birtokában vagyunk.– és nyugalmat szőne, mint Pessoa, nyugalomból szőnyeget és a felesége lába elé terítené, hogy erre lépjen reggelente. Nem szépet írni, szólni, hanem épet, a roncsmondatokból boldogmondásokat. Tudom miről beszél.  "Próbáljak meg egy csínyt? Közelítsem meg észrevétlenül az örömöt?Lopózzak mögéje lábujjhegyen, és egy hirtelen mozdulattal fogjam be a szemét? „Na,ki az? Ki vagyok?” – kérdezzem, vagy csak várjam, hogy az öröm mondjon valamit,próbálja meg kitalálni a nevem?" Boldogkönyv ez, ha ő mondja.