Lendülettel olvastam, de nem könnyen, mert (még ha el is mosolyodtam közben) ebbe belevegyült a két háború és a balkán tragédiája. Nem csak a balkáni háborúk, a békék sem élhetőek át könnyen. – olvasom, hallgatom a marosvásárhelyi rádió beszélgetését. Miről szól a regény, kérdezik az írót és hosszan válaszol a balkán jellemzőiről, hagyományairól. A nyíltabb, tisztább arcú emberekről, az egyenesebb világról. A történet a XX. – XXI. század történelme, s legnagyobb gondjának a változásokat, a változtatások kényszerét említi. Amit állandónak, szentnek hittek (nemzeti azonosságtudatnak), az bizonytalanságba, kényszerű szerepbe torkollik. Családregény-e az, ami széteső közösségekről, családokról szól? A történelem bontja fel-szét és a folyamatossága így megszakad. Radikális változások befolyásolják a szereplők vágyait, álmait, illúzióit, s ezek elérése, megvalósítása elsősorban nem rajtuk múlik. Mi az ára ennek? A kiábrándultság, az ebbe való beleszületés. Van- jó stratégia a túlélésre? Kompromisszumkötések, megalkuvások, elárulások, olykor a hűség megtagadása. Van-e hőse egy ilyen történetnek? Mese az idegennek, az idegenségről, a szerelemről, a gyűlöletről.
Végel László felidézte egy beszélgetését Danilo Kissel, aki a zsidókérdésről, a zsidóvá tevésről beszélt neki. A regényben is megtörténik a szerbbé, németté, magyarrá tevés – a „szél iránya” szerint. Mikor, merről, merre.
Miért vagyunk kíváncsiak egy ilyen regényre? A ki nem mondott szavak miatt, a nagypapa elhallgatása miatt, s amiatt is, mert beszélni kell, mesélni kell, meg kell tartani a jót, a rosszat vissza nem hozni.
Elhangzik még valami a rádióbeszélgetésben: Van-e különbség a XX, és a XXI. század között? Ha elolvassuk Slemil történetét, meglátjuk, hogy nem sok. Ember embernek farkasa lehet, az idegenségérzet, a meg nem értés, a jóra való vakság is köztünk van, de ugyanakkor itt kell legyen a küzdés, a nem feladás, a tisztán látás, a mások szemének felnyitása. Ilyen ez a Slemil, ismerjük meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése