Thomas Bernhard a legkedveltebb nem kedvelt íróm – írja és onnantól kezdve, hogy T.B. nevét megláttam a könyvben, már tudtam, hogy ez nekem tetszeni fog. És tetszett is. A szlovákság sem áll távol tőlem, mivel apám által némi tót vér is csörgedezik az ereimben. Nem ismertem ezt az írót eddig, és úgy látom, hogy nem is olvastuk sokan, de érdemes lenne. Néhány idézet nagyon megmaradt bennem:Az egyik legnehezebb és talán legfontosabb feladat, hogy az élet különféle kacatjai közül időben ki tudjuk választani, ami igazán fontos a számunkra, és rájöjjünk, hogy konkrét és egyedi lényként mi az, amire mindenképpen szükségünk van a boldogsághoz, a többivel meg ne foglalkozzunk. Nem arról van szó, hogy erőnek erejével vissza kellene utasítanunk a jótéteményeket és élvezeteket, amelyeket a sors az utunkba sodor, csak nem kellene időt és energiát pazarolnunk a megszerzésükre. Először azonban meg kellene ismernünk önmagunkat és be kellene látnunk, hogy egyedi lények vagyunk, ám ez a fajta elmagányosodás és önmagunk lemeztelenítése nagy bátorságot igényel. Egyesek akár arcátlanságnak is neveznék. Vagy az, hogy: A valóság nem igaz és nem hamis, egyszerűen csak van. Ez utóbbin azóta is gondolkodom. Van egy gyönyörűen megírt rész a könyvben, egy szeretkezés leírása 81-95 oldal. Én még ilyet sehol nem olvastam. Egyszerűen szépen tiszta.
És, hogy miért kutya az úton? Csak a végén tudod meg, nem is felejted el soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése