Georg Klein világhírű rákkutató, Magyarországon született, majd a második világháborút követően, megmenekült a haláltáborok elől, Svédországba emigrált. Esszéi az életről szólnak.
Annyi minden érdekes dolog van ebben a könyvben. Megragadni, megtartani való gondolatok sora. Pedig, az eleje csupa kémia, biológia, meg Darwin és Schopenhauer, Nietzsche, Zarathustra és sorolhatnám még. Komoly és komolytalan felvetések, élet és halál kérdések. Minden olyasmi, ami egy életen át foglalkoztatja az embert. És az egész (mielőtt még megijednétek) szépirodalmi nyelvbe ágyazva, kényelmesen, könnyen olvashatóan, felfoghatóan. Sőt, felismerhetően, magadat meglátva a természet törvényeiben, az önzetlen és önző cselekedetekben. Szól az idő, a lét korlátozottságáról (Tovább tart majd a nem létezésünk, mint a létezésünk? Mennyi idő előzte meg a nem létezésünket?), a gondolatok végeérhetetlenségéről. Van-e befejezett gondolatunk? Van-e pusztán szeretetből, együttérzésből tett cselekedetünk, vagy mindent az akaratunk vaksága irányít? Tudunk-e önzetlenek lenni? (én nem, vagy csak nagyon ritkán, ezt most megtudtam tőle) Ez a könyv, ahogy írják is róla: egy kis posztgraduális-önképzés. Tovább még: Arról, hogy micsoda dolog az, hogy szétválik, hogy szétválhat a reál és a humán műveltség, hogy hogyan lehetséges az, hogy mérnök nem olvas Dantét, Schopenhauert, Thomas Mannt, és József Attilát (a nevek nem véletlenek) és hogyan az, hogy egy bölcsész, a kémia, biológia, az orvostudomány mai alapvető kérdésfelvetéseiből mit sem ért. Klein mindenekelőtt kérdez: Neki nem válaszai vannak, hanem kérdései. Ő többet tud és okosabb annál, hogy válaszai legyenek. Még nem is vagyok a könyv végén, de nem bírtam ki, hogy ezeket el ne mondjam nektek.
Alig olvastuk néhányan. Legyen ez másképpen most már!
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/georg-klein.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése