Különös trolin utaztam; nem szállnék le róla semmi pénzért. Nagyszerű írások! Csak lelkesedni tudok, ha ilyen könyvet olvasok. Ha valaki kedveli a rövid történeteket írókról, könyvekről, színházról, filmről stb. annak nagyon ajánlom. Mesélném például, amit Hajnóczyról ír, hogyan lehet írni kellő tisztelettel egy önpusztító ember életéről, vagy Szilágyi Istvánról, Danilo Kišről, Nádas Péterről stb. A szépségről, a szerelemről, a lélek csendjéről, a drámákról, tragédiákról. Sorolnám, de elfogynak szavaim, mert Deményt olvasni érdemesebb lenne. Elmondok egy rövid gondolatsort, amit Robert De Niroról olvastam. Demény kapcsolgatja a tévét és rábukkan a Ronin című filmre. Először nem tudja, hogy azt nézi, de valahogy kiderül és elmerül benne. Elmerül De Niro csendjében: Mert a csend, bármilyen furcsán hangozzék is, De Niro alakításának talán legfontosabb, legdenirósabb eleme és motorja. Azt hiszem, ő jelenítette meg, ő tárta elém a legegyértelműbben, amit addig is sejtettem, amire akár meg is esküdtem volna: hogy a kíméletlenség nem üvöltözés, kiguvadt szem, fogcsikorgatás és egyéb ilyen hisztérikus és dilettáns ostobaság. A kíméletlenség alig-megszólalás, alig-mozdulat és a végsőkig visszafojtott indulat pontos kirobbanása. (…) A csend persze nemcsak kegyetlenség, hanem mélység, örvény, furcsa egytömbűség és határozottság, ragaszkodás bizonyos elvekhez. És több filmet is megemlít, amit úgy gondolom, Demény szemével látva csak bővülhet a filmélményünk. De ugyanez vonatkozik minden írására, amit a könyvben olvashatunk. Remek volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése