Csányi Vilmos: A sértett

A könyv elején az író Géczi Jánostól idéz: 
Ennyi vagyok. Ennyi vagy. 
Markába szorít a pillanat 
ujját torkodra teszi, hogy időben 
a lélegzetnek útját állja. 
és elkezdődik a történet, amit Csányi Vilmos (valahol olvastam), hogy egy sváb embertől hallott. Ha nem néznénk a történelmi időt, akkor mindenki tudna beszélni a maga sértettségéről. Többnyire arról, ahogy őt sértették meg és kevésbé arról (mert az olyan elfelejtős dolog), ha mi sértünk meg valakit. Őrizgetjük, dobozoljuk, polcra tesszük a gyötrelmeket. Aztán jön vagy jöhet egy helyzet, egy alkalom, amikor elővesszük – előkerül és eldönthetjük, mit kezdünk vele. Úgy gondolom, a történet erről szól. Erről is szól, hogy mennyinek látom a másikat és mennyinek magamat. Csányi nem csak az állatokkal van tisztában, nem csak őket látja és mutatja meg nekünk nagyon bölcsen a könyveiben, hanem az emberi viselkedésben is járatos. Mi az, hogy megbocsájtás? – kérdezett vissza szintén egy interjúban az író. Talán az, mondom én kölcsönvéve a fenti vers sorait, ha engedjük, hogy a markába szorított pillanat kinyissa tenyerét, hogy levehesse ujját a torkunkról és lélegzethez jussunk. Ha ez megtörténik, akkor van esély arra, hogy az ennyi vagyok és az ennyi vagy mást jelentsen.

Nincsenek megjegyzések: