A zokni

Csak elhomályosítom, ami már

mögém oly élesen kirajzolódik:

Elfáradt.

tőlem csak egyre kihaltabb lehet,
egyre élőbb, egyre kihaltabb. 

Emeld fel.

Ha majd mindenem lemarad
egy hirtelen rámnyílt határon,
befogad, hol nincs folytatásom,
mindenem a helyén marad. 

Felhőkbe kapaszkodik a hold

Elvesztik elmúlásukat,
nincs mi következzen mire,
átváltozásuk már örök,
két fele nélkül összeér.

A kötéltáncos zoknija pettyesen szép.

Csak elhomályosítom

Megtarthatatlanul  fogódzkodni. 

(Tandori Dezső által)


Kalandor tendenciák
veszélyes és más világ
a csillag lassan felragyog
távcső nélkül láthatod
balettcipőben, álruhában
Saljapinnal álmodok
sorsomat a rozsda marja
a végtelenbe táncolok

itt van az éj
a lámpafény
elveszett belőle rég
nem is tudom mitől ég

benn a titok benn az agyban
osztható és oszthatatlan
áram száll a véren át
érzem a drót áramát
elvesztette régi ízét
ellobbanó gondolat
a mindig késő gyorsvonattal
ott lenni egy pillanat

háttér a lét
nincs szenvedés
vágyaink mind eltaposva
végtelenített remény

rövidre zárt készüléken
közvetített pillanat
bemozdított hangulatban
némafilmként elszakadt

megtört a jég
ott állsz a fényben
száll az álom áll a kép
fék nélkül is állok gép