Képtelen vagyok elhinni, hogy a véletlenen múlott. Számomra egy pillanatig sem kétséges, a Fiúnak és a Lánynak vissza kellett térnie, hogy Apám és Anyám lehessen, hogy létrejöjjek, hogy tudósíthassak krónikájukról, mert valakinek mindig le kell jegyezni a történ(e)teket, s mert ehhez valakiknek mindig vissza kell térniük.
Számomra teljesen lehetetlennek tűnik, hogy el is nyelhette volna őket a Semmi. Szükségszerű túlélésük szükségszerű következménye - én - képtelen vagyok hinni létezésem véletlenszerűségében, abban, hogy ez csupán a pusztulás meghibásodott mechanizmusának, egyszerű véletlen determinálta okságnak az eredménye.
S ez talán megbocsátható nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése