Kerékgyártó István: Rükverc

Csak úgy, bele kéne élni a valahovába, vagy a sehovába. Előre megírt élet, sors? Nem hiszem, mindegy is. Élet, az is, meg ez is, és olyan bölcsek vagyunk, amikor utólag kérdeznek. De itt nincs kérdés. Nincs miért, nincs mi lett volna ha. Egyébként sincs. Ez egy élettörténet, az enyém is lehet(ne). Igen, lehetne, mert most ugyan itt ülök, kavarom a kihűlt kávémat, ma még megteszek ezt-azt – gondolta n – aztán majd éjjel, a számvetésnél rájön, összegez, hogy nem változott semmi. Őbenne nem. Igazodni tanul mások létéhez, hogy a sajátját számon kérhesse. A serpenyő billeg. Sokat látott, sokat élt, sok van még előtte. Sok, mert egy napba is belefér egy egész élet megválaszolhatatlansága. Ha magadat kérdezed, kinek kell válaszolni? Baszki, ez meztelen! Ahogy jöttél, úgy mész el. Az élet szép, csak ússzuk meg. Ha megy, hát megy, ha nem, hát nem. Maradj meg, csak úgy.