Hát igen, a világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom. Hát igen. Hát igen. Hraballal nem lehet merengeni. Elmélkedést kínál és vár. Egyszerűségében is, szopogatva a cukorkát, vagy a likőrt, a véredények gyökeréig hat. Mondja ő. S ez így van. Úgy vagyok vele, mint ő a könyvekkel, hogy olvasom, és azt hiszem, megtudok valamit magamról. Jóllehet ez is így van, és mondatain bólogatva sokszor átfutok. A találkozás bekövetkezik. Maradandósága megkérdőjelezhetetlen. A mosoly, ami az értést és nem az érzést kelti bennem. Az embernek nem termetre kell nagynak lennie, hanem nagynak kell, hogy érezze magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése