2013.XII.11.

– Nincs sok mesélni valóm. Ha az ember vak, minden belül történik.
– Mindig vak voltál?
(Susan Sontag :Halálkészlet)

Vak voltam, mindig. Egy ideje legalábbis. Több a sötétségben figyelő időm, mint a fényben. Erősebb a meghallásra valóm, mint a meglátásra. Lépések, ajtónyitások, kapcsoló kattanások, fal felé fordulások. Életzajok. Ha egyszer másképpen lesz, majd vissza tudom fordítani? Majd ha meg kell látnom, be kell látnom, hogy a zörejek, mozdulatok nappal is létezőek, akkor tudom-e az utat a látókhoz. A félhomályt szeretem, a kislámpát, az éjjeli fényeket. Azt, ami megvilágít és nem azt, ami rávilágít. Az egyik több fényt ad, a másik elvakíthat. Nem igaz. Ami rávilágít, az lenne vakságom belső történése. Hol a kapcsoló?