Lisszabonba mentem. Éjjel. Ideszöktem. Kidörzsölöm az álmot a szememből, a lámpát még sokáig égve hagyom. Fáj tőle a szemem, valami párás vagy ködös redőnyön át mosódnak el a betűk. Éjfélkor érkeztem. Annyi mindent jó volna még látni. Időtlenség kellene. Az élet nem az, amit élünk, hanem az, amiről úgy képzeljük, hogy éljük. Az élet az, amit élünk, és nem az, amit képzelünk, hogy éljük. Tudom. De akkor is. Szökésben vagyok.
3 megjegyzés:
szöknék én is
aggódom magáért manapság
elnézve a permanens értékmentést
shizoo: hát igen. (be)gyűjtöm magam.
Megjegyzés küldése