A lisszaboni teret csodáló fiatal angol lány bokáját
a díszkövek közt bujkáló magányos fűszál csiklandozza.
a díszkövek közt bujkáló magányos fűszál csiklandozza.
Na ez a költészet. Ez a csiklandozás,
sóhajtott Fernando Pessoa, mielőtt
sóhajtott Fernando Pessoa, mielőtt
kőnehéz, csatakos feje végleg belemerült volna
párnája puha hullámaiba. Na ez az,
párnája puha hullámaiba. Na ez az,
azt hiszem, amiért érdemes volt…
De most már teljesen mindegy.
(Jász Attila)
De most már teljesen mindegy.
(Jász Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése