Diane Keaton: Játszd újra, Diane!

Diane Keaton nagy kedvenc! Annie Hall – betéve tudom, de… Meg van a veszélye annak, ha (az egyik) kedvenc színésznőjéről olvas az ember, akkor akár csalódhat is. Halványan, de ez történt. Nem őbenne, hanem a könyvben, ami róla szól. Mert a kedvencbe soha, vagy ha nem soha, akkor is megbocsátunk. Nem mintha nem lett volna tartalmas és érdekes az élete, de ahogy mesél erről, azt néha felszínesnek, bulvárízűnek éreztem. Lehet, hogy szándékos hárítása D.K-nek, hogy nem meríti mélyre az olvasót, viszont ezzel azt éri el, hogy gyorsan átolvashatóvá válik a könyv. Pörgettem a lapokat, mintha egy beszámoló (leltár) lenne, és egy idő után már azt néztem, hogy melyik rendező, melyik filmjét, melyik főszereplővel tartja érdemesnek megemlíteni. Bele-bele kap a saját élettörténetébe, előkerül Woody Allen, Al Pacino, Gregory Peck, Warren Beatty, Marlo Brando, Audrey Hepburn stb. és a számomra (is) felejthetetlen filmek közül az Annie Hall, Belső terek, Keresztapa, Játszd újra Sam!, Minden végzet nehéz. Beláthatunk a kulisszák mögé is, sőt a filmcsillagok néhány velősen humoros mondatait, vagy éppen kemény kritikáit is elárulja nekünk. De egyet kell értenem a vallomásával, hogy egész életében az önkifejezés problémájával küzdött. Szerepeinek szövegét sokkal inkább tudta közvetíteni, mint saját mondandóját. 
Ami mégis szép, és állandó, biztos pont, visszanyúlási – visszatérési lehetőséget adott a mindennapjaiban, az az édesanyjával való kapcsolata, ragaszkodása és annak betegségéből adódó félelmeinek megírása. Az anya naplója, aki addig írt, hogy ne felejtsen, amíg el nem felejtette, hogy ír. 
Diane Keaton-t kedvelem, kedvelni is fogom. A cipőjét, ami a borítón látható,egyenesen irigylem. De mást nem. „Hollywood” messze van… nem érhető el, nem élhető meg, még annak sem, aki benne él.