Vetkőzetlenül

Faludy György

Bőrig vetkőzöm és tovább

Mindig öreg volt. Amióta csak olvasom és találkozásaim, összenézéseim vannak könyöklő pillantásával, egy megtört, de minden határt, mérföldkövet meginogtató "bölcskorunak" láttam. Szemébe nézve lélekfáradtsága is elér. Kőtömb, márvány? A faraghatóság kétséges. Az évek, a megélt órák számítanak? S az, hogy mi tesz ráncokat a szemünk köré, mi mélyíti légzésünk hullámát. 
Abszolútnak jövünk? Relatívak leszünk. 
Bőrömig vetkőzöm, s tovább. Ne add rám ruhámat, sóhajtásod meztelenítsen. Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni. Legyentelenségbe a halandó fog beleveszni. 

„Emlékszel,” mondja a fiam,
„milyen szegények voltunk?”
„Mikor?” kérdem kelletlenül.
„Mindig,” felel vidáman.
Szegények? töprengek. Lehet.
De sosem vettem észre.

*

Egykor magamról hittem, hogy abszolútnak jöttem
a földre, és elérek, mit akarok, akármit
mint az autochtón zsarnok, úgy térben mint időben.
Azóta ráébredtem, hogy relatív vagyok csak.

*

Felégettem magam mögött minden hidat és örülök,
hogy a hidak felégtek.
Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok
és kevesebbet értek.

*

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

*

Isten e szörnyűségek
mellől elfordult és Krisztusra nézett:
"Menj a Földre, fiam. Az emberek
gyalázata felér a magas égig.
Ha még téged is felfeszítenek,
úgy bűneiket megbocsátom nékik."

*

Mi lesz velünk, motyogtam, egy pillantással ajkad
felé s elmosolyodtam, mert mosolyogtál rajtam.

*

Egy gondom van, mely éjjelente
a nyálkás priccsen felriaszt:
hogy nemcsak én írom e verset,
én is vagyok a kézirat.

*

Arról beszélt, hogy elmegy nemsokára
és itt a földön nem lelek nyomára,
mert ha az ember meghal, minden dolga
olyan, akárcsak sohasem lett volna.
Egy helyen marad meg igaz valója:
a fénysugáron, mely leválik róla
s amelyik sok millió kilométer
sebességgel nyeldesi az étert.
A múlt filmjéből nem vész el egy kép sem:
a felvétel tovább repül a fényen,
az állócsillagok közt ugrál sorra
s tűnt életünket ott tűzi műsorra.

*

Más emberek hasonló könnyítésekhez jutnak, 

ha népszerűbb védelmet választanak maguknak:
egy nézetet, egy rendszert, egy filozófiát,

egy vallást és azonnal tűrhető a világ,
mert mind örök játékszer, üdvözítő vigasz
élet meg halál ellen. Sebaj, hogy nem igaz.

*

Az éj faszén köpenybe burkolt szingaléz szépség,

ki arcába fésülte még sötétebb sörényét.

A napot megláncolták, s mély pincelyukba zárták.

Az idő áll: nem látja, hová tegye le lábát.

*

A kezdet s vég titkát kutathatod,

iparkodásod nyomra nem vezet:

elsárgult, rongyos könyv a vén világ,

első s utolsó íve elveszett.