"hallgassatok, vagy beszélgessetek, de ne rólam"
Délután leültem megnézni a Privát Mészöly filmet (felvettem). Papírral, ceruzával a kezemben, és azzal a szándékkal, hogy továbbadjam amit látok-hallok. Végül szó és mondatfoszlányok kerültek feljegyzésre Esterházytól, Nádastól, Krasznahorkaitól és a többi emlékezőtől.
Szép ember volt, bátor, zárkózott - egy alapkő. Úgy tanultam tőle sokat, hogy nem tudtam tanulni tőle. Belső szabadsága intelligenciával volt páros, de misztikum mentesen.
Meg aztán még egy, amit megint csak sokévi tapasztalatból tudok: az őszinteség a legáttörhetetlenebb páncél, a legkörmönfontabb elhallgatás. A hazugság fájhat, de még megcsillant valami reményt. Egyedül az őszinteség tud rávenni, hogy belássuk: több nem mondható el; s hogy a magány nem szándékainkon múlik. (Az atléta halála)
Annyira néztem, és olyan fokú nyitottság volt bennem a filmben megszólaló emlékezők felé, hogy azt vettem észre - főleg Nádas Péternél - hogy Nádast figyelem.
Azt ahogy beszél róla és nem azt amit mond.
Ahogy beszélni lehet, vagy kell valakiről, és amit mondani lehet, vagy kell valakiről.
Mészöly csinálni tudott a mondattal valamit - gyémánttá összenyomni.
Derű, az volt az arcán, de humor nem volt a mondataiban.
A természet, a tárgyak, az állatok, a hó, a sár, az eső, az ember - neki az egyenértéket, az egyensúlyt jelentette.
A hűvös elme lehetőségével, az irodalmat analizáló, forma-szétszedő gondolatokkal rendelkezett.
Erős közelnézete, meglátása, mindennek a körbejárása és megemésztése csak rá volt jellemző.
Minden történésnek, történelemnek van dramaturgiája, pszichológiája, intimitásszférája, van mechanizmusa és struktúrája, vannak determinánsai és véletlenei, a determinánsoknak kivételei, a véletleneknek törvényszerűségei; egyszóval, minden történés–történelem azért ismerős-ismeretlen, ismételhető és megismételhetetlen, mert a dolgokban benne rejlő azonosság alternatívái – mégis végtelenek. ( A negyedik út)
Racionális ember, metafizikai gondolkodással.
Sokszor magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem.
Egy hangyát megsimogatni! (Saulus)
Ilyennek olvastam, képzeltem őt. Egy dologban gondolkodom másképpen a film megnézése után, annak ellenére, hogy részleteket már ismertem az életéből. A Polcz Alaine-nel együtt töltött éveit, s annak P.A. által talán túlmisztifikált megélését érzem másnak. De erről majd máskor.
Mészöly Miklós temetése (Élet és Irodalom)
Privát Mészöly
Mészöly Miklós: Érintések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése