Salamon Pál: A Sorel-ház


A könyv hátoldalán már meg van fogalmazva mindaz, amit én is mondanék: 
Ajánljuk e családregényt mindazoknak, akik árnyas estéken szeretnek elmerülni a míves irodalom hullámaiban, kedvelik, ha egy jó könyv soká tart, és a szívük még nyitott új kedvenc írók fölfedezésére.
Ez a história valóban átöleli a XX.századot. De átölel téged is miközben olvasod. Néhol kegyetlen és nagyon igazat beszél. Olyan mint egy népmese. 
A Sorel-család őszinte, megrendítő pere a Teremtővel. 
Senkitől ne félj fiam, csak a magad gyengeségétől
Nehéz idők, amikor a nemzet többsége aléltan várja, mi lesz ennek a vége.
A Sorelek a romlás tehetetlen szemlélői. Amit tehetnek, hogy megélik és túlélik mindazt, amit még olvasni is kihívás. 
Ezekben az időkben a lelket elő kellett varázsolni. A jó és nemes és becsületes ember ritkaság volt. 
Ki az aki valóban elveszti az emberi mivoltát? Az üldözött vagy az üldöző? 
Közös bűnök közös bűntetése? 
Közös bűnük származásuk, születésük ténye. 
…már annyi a halottam, hogy nem is tudom külön meggyászolni őket. Így aztán emlékeim tömegsírjába temettem mindannyiukat.
Kövek a síron. 
Csodát tenni nehezebb mint csodát várni. 
Itt a barátságra nagyobb szükség van mint a ruhára.
Az én akaratom mást akar mint a sorsomé.
A Sorsot nem lehet előre megbeszélni…

Interjú:

Nincsenek megjegyzések: