Salamon Pál: Ábrahám fiai


Zakariás a jeruzsálemi főposta előtt csaknem a Szent Háború áldozata lett. Felgyógyulása után világgá indul, hogy felderítse a pusztító és önpusztító gyűlölet okát.
Csakhogy a világ paradicsomi zugaiban is háborúk dúlnak. Oka az az ősi vétek, amely ötezer év múltán majdnem halálát okozta Jeruzsálemben. Az a vétek, amely az egész emberi fajt sújthatja, ha nem teszik jóvá.
.Ábrahám története az egyik legfelkavaróbb és egyben talán a leginkább meg nem értett történet. 
Két fiú, két ígéret, két örökség. 
„Akik hitből vannak azok az Ábrahám fiai”- mondja Pál (Gal.3:7) 
Ábrahám és Zakariás kérdése lehet az, hogy saját kezembe vehetem-e a sorsomat? 
Kételkedhetem-e Isten ígéreteiben? El…fogyhat-e az emberi türelem? 
Nevethetek-e mint Ábrahám? (I.Móz.17:17.) 
Látjuk-e Isten ígéreteit, válaszait? 
Válhatunk-e ígéretté vagy áldozattá? 
A Teremtés/Teremtő fenséges titkát nem lehet megrendülés nélkül szemlélni.
Salamon Pál megírja saját kegyelem-történetét.
Zakariással mondatja el az Isteni és az Emberi színjátékot. 
Éljük, tanuljuk a világ történelmét. De ez nem mindig egyezik Isten nekünk szánt Megváltás történelmével. 
Mit tartunk mi történelmi jelentőségűnek, kit tartunk mi feledhetetlen történelmi alaknak? 
…és hogy látja Ő ezt…
"Szólt továbbá az Úr Jóbnak és monda: 
Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg és aki az Istennel feddődik, feleljen néki! 
És szólt Jób az Úrnak és monda: 
Imé én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! 
 
Jób felel az Úrnak és monda: 
Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts engem!" (Jób 39:34-38 és 42:4.)

Nincsenek megjegyzések: