Gert Hofmann: Vak vezet világtalant


És életünk végéig azok leszünk akik tegnap voltunk…
A vakok úttalan útja a festőhöz, aki a nyomorra, a fogyatékosságra a szerencsétlenekre kíváncsi. 
Az emberi kiáltást akarja meggyőzően ábrázolni. 
Egy sokfejű, de egységes és egyformán gondolkodó család – menete körbe-körbe. 
Az Úr vezeti, az ember félre vezeti őket. 
Gúny, nyomor, fájdalom, szenvedés és nincs szánalom senkiben. 
Kiáltásuk az Egekig ér…ott meghallják őket.
Gert Hofmann Nyugat-Németországban élő író könyvében Pieter Breughel 1568- ben keletkezett , Vak vezet világtalant című megrázó festménye elevenedik meg. Valóban \"megelevenedik\", mert Hofmann valósággal megmozdítja Breughel képét, amikor leírja a vakok keserves útját a festőhöz, aki le akarja őket festeni. A vakok sután és elveszetten tapogatóznak a világban, és mi, olvasók, egyszerre vagyunk látók és világtalanok, együtt tévelygünk a vakokkal a nedves, tél végi, kora tavaszi hajnalon a komor holland tájban. Mélyen átérezzük kiszolgáltatottságukat, azt, hogy még a legnyomorultabb cselédnél is nyomorultabbak, ők, akik voltaképpen nem is tudják, hogy miért kell bűnhődniök. Gert Hofmann könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb német könyvsikere.
1568-ben Pieter Brueghel megfesti a Vak vezet világtalant című képét. A regény a kép keletkezésének története.

VAK VEZET VILÁGTALANT 
1568
olaj, vászon (Capodimonte, Nápoly)


Nincsenek megjegyzések: