A vakok úttalan útja a festőhöz, aki a nyomorra, a fogyatékosságra a szerencsétlenekre kíváncsi.
Az emberi kiáltást akarja meggyőzően ábrázolni.
Egy sokfejű, de egységes és egyformán gondolkodó család – menete körbe-körbe.
Az Úr vezeti, az ember félre vezeti őket.
Gúny, nyomor, fájdalom, szenvedés és nincs szánalom senkiben.
Kiáltásuk az Egekig ér…ott meghallják őket.
Gert Hofmann Nyugat-Németországban élő író könyvében Pieter Breughel 1568- ben keletkezett , Vak vezet világtalant című megrázó festménye elevenedik meg. Valóban \"megelevenedik\", mert Hofmann valósággal megmozdítja Breughel képét, amikor leírja a vakok keserves útját a festőhöz, aki le akarja őket festeni. A vakok sután és elveszetten tapogatóznak a világban, és mi, olvasók, egyszerre vagyunk látók és világtalanok, együtt tévelygünk a vakokkal a nedves, tél végi, kora tavaszi hajnalon a komor holland tájban. Mélyen átérezzük kiszolgáltatottságukat, azt, hogy még a legnyomorultabb cselédnél is nyomorultabbak, ők, akik voltaképpen nem is tudják, hogy miért kell bűnhődniök. Gert Hofmann könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb német könyvsikere.
1568-ben Pieter Brueghel megfesti a Vak vezet világtalant című képét. A regény a kép keletkezésének története.
VAK VEZET VILÁGTALANT
1568
1568
olaj, vászon (Capodimonte, Nápoly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése