Olga Szlavnyikova: A halhatatlan

Az ágyhoz kötött szovjet veteránt, Alekszej Afanaszjevicset felesége és lánya gondozza, akik a beteg nyugdíjából élnek. A két nő, olyan virtuális valóságot teremt a számára, amelyből a jelen eseményei cenzúrázva vannak, hogy ezzel is életben tarthassák – így ragad bele a már letűnt brezsnyevi-világba. Az öreg veteránnak egyetlen vágya mégis: mielőbb meghalni. Két generáció küzdelme ebben az abszurd, egyszerre komikus és tragikus ördögi körben.  

Egy szokványos lakótelepi típuslakás, ahová belépve a tér és idő még szűkebbé és kényelmetlenebbé válik. Brezsnyev kép a falon, sűrű, szembe lógó szemöldökkel fekszik egy bénult veterán az ágyban. A „halált itt hatályon kívül helyezték”. Halhatatlanok. 
Mozdulatlan idő. 
Nyina, az asszony, akire valaha a veterán férj éjjel és csakis éjjel, csak úgy – „ferdén, szinte keresztben feküdt, mint szétlőtt katonavonatból menekülő emberek fölött a zuhanórepülést végrehajtó repülőgép” – és egy nyikkanást sem engedett a gyönyörben. 
Itt csak az emlékezés mozdulhat. 
Álomban emlékezni a még „élő időkre”. 
A négy falon kívül már alig van világ. Nem néznek híradót, nem olvasnak újságot. 
Haritonovék már nem illenek bele a valóságba. Ők soha semmire sem emlékeztek együtt. 
De Brezsnyev képén az üveg megreped és a repedésben láthatóvá kezd válni az évek óta sárguló kartonpapír. 
És a világ érzékelése fokozatosan tér vissza…

Olga Szlavnyikova 1957-ben született Jekatyerinburgban, jelenleg Moszkvában él. A Novij Mir, a Znamja és az Oktyabr című folyóirat munkatársa. A halhatatlan című regényét Booker-díjra jelölték 2001-ben és a National Bestseller-re 2002-ben. 2006-ban. A 2017 című regényével elnyerte az orosz Booker-díjat.