Paul Auster: Máról holnapra

A könyv, Paul Auster élet-vallomása. Arról ír, hogyan próbálgatta szárnyait a pénzért való írás útvesztőjében és miként igazolta neki az élet azt, hogy bármi történjék is, a legnagyobb dolog csak az lehet, hogy (én vagy bárki majd egyszer) ezt és több más könyvét a kezemben tarthatom. 
Gyermekkori élményeit, családját már ismerhetjük a többi könyvéből. Itt most a 60-as évektől a 80-as évekig láthatjuk őt. Egyetemi éveit 68-ban kezdi és akkor már a lázadás, a háború (Vietnám) -ellenes mozgalmak, a hovatartozás, a színvallás gyötrelmeit éli át. 

A világban ekkor Woodstock felé fúj a szél, Janis Joplin, Jefferson Airplane (egyik kedvencem), Jimi Hendrix és John Lennon énekel a békéért. 

A Cannes-i filmfesztiválon Tarkovszkij: Andrej Rubljovja van versenyben, többek között Costa-Gavras:Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, Sidney Lumet: A találkozás és Jancsó Miklós: Fényes szelek filmjével együtt. Auster is a „hadak útját” járja, gombát termeszt, játékot tervez, hajléktalan barátok élősködnek amúgy is lehetetlen életén, irodalmi bértollnokságot is vállal. 

A pénzcsináláshoz nem nagyon ért, a szerencse sem áll mellé és a 70-es évek már Párizsban találják. De némi siker mellett, a kudarc jellemzi írói-fordítói tevékenységét. Csodálatos fordulatokról álmodozik, de ezt csak később, már visszatérve New Yorkba éli át. Könyvet írhat, kiadóra talál és végre kimondhatja: Igazolást nyertem! Ennyit a pénzért írásról. Ennyit önmagam áruba bocsátásáról. 
Paul Auster volt már minden „csak akasztott ember nem”. Volt hajós, kártyajáték- feltaláló, bukott színdarabíró, fordító, detektívregény szerzője. De valahogy sosem keseredett el. Mindig kimászott a bajból, mindig fel tudott állni. 

Önéletrajzi írása tárgyilagos, nem túl érzelmes, szinte felsorolásszerű. Nincs benne semmi froclizás vagy panaszáradat. Csak a tények. 
Ezért tetszett nagyon.