Egy nem megszokott értékelés:
Könyvtárunkban az összes Paul Auster (12) és Philip Roth (16) könyvet – szinte egyszerre – legalább is, egymás után olvastam el. Néha, nem is tudtam pontosan melyiket is olvasom. Vannak közös pontjaik, élményeik.
Egy kis összegzést gondoltam át róluk az éjjel, ha már úgy sem fogok ilyen könnyen hozzá jutni a „maradékhoz”.
Mind a két író általában saját magáról ír, az identitás keresés az egyik témájuk, a hova tartozás és az élettel való számvetés. P. A.-t könnyebb olvasni, de mondatai, szavai mélyebbek, közelebb vannak hozzám. P.R. viszont, többet árul el magáról, nyitottabb és az ő életének fordulataiba többet szól bele az akkori politikai és gazdasági helyzet. Erről a véleményét nem is rejti véka alá. Zsidó származásából inkább P.R -nak volt gondja és az ő visszaemlékezései részletesebbek, többet enged bepillantani a „nagy családba”, gyerekorra. P.A. érzelmi kötődéseit erősebbnek éreztem. A nőkről mind a ketten szívesen, sokat és szépen írnak.P.R. anyjával való kapcsolata jobban befolyásolta későbbi szerelmi életét. Mind a ketten (azt kell, hogy mondjam) szexuálisan túlfűtöttek és nem riadnak meg az aktusok részletes leírásától sem. Ez nem baj, bár néha belepirultam vagy épp ellenkezőleg, megzavarták az álmaimat. P.A talán kevésbé szókimondó mint P.R., de az obszcén szavak használata jellemző rájuk. P. R. könyvei vastagabbak, de a könyvek betűtípusait szerettem, gyorsan olvashatóak.
P.A.-ban nem csalódtam egyszer sem, P.R.-ben csak a Nemezisnél.
P.A. (bele)szerettem jobban, de P.R. előtt viszont megemelem a nem létező kalapomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése