Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka

A valóság világa nem mindig marasztaló, ezért jó a mese, a fantázia varázslatos útjain elindulni. Michael Ende belevarázsol, átsző a jóság hangulatával. Gyermekkora nem volt felhőtlen és talán épp ezért a képzelet világát választotta a megszépítésre. 1972-ben írja meg a Momo-t, 1979-ben születik meg a Végtelen történet és 89-ben ez a remek lódítóbódítóka. Eddig csak a Végtelen történetet olvastam tőle, de azt is nagyon régen, a film zenéjét még „hallom”. Most is jól esett egy kicsit ármánykodni, boszorkánykodni, de mindezekkel együtt mellé állni Maurizio és Krakél Karesz világmentő, humorosan bölcs terveihez. Muszáj valamiért lelkesednem, ezért próbálom meg mindig a legjobbat elképzelni, és azért aztán mindent elkövetni, ami csak lehetséges. –mondja Ende és hihetetlen lendülettel, néhány óra leforgása alatt a jó, célba ér. Elűzni a rosszat, úgy, hogy a jobb jó maradhasson. A mese üzenete egyértelmű. Kétoldalú mesevilág a barátságról, az összetartozásról, az egymás iránti felelősségről. Miért mondom kétoldalúnak? A történetben az író remekül ábrázolja a rosszalkodó barátok, gonosz célért való kűzdelmének eszközeit és ezzel állítja szembe a jóbarátok hűséggel, szeretettel, néhol kissé bárgyúan bölcs, nagyon szerethető ötleteit. Bölcsnek lenni, ez azt jelenti, hogy az ember fölébe emelkedik örömnek és bánatnak, aggodalomnak és részvétnek, becsvágynak és sértődésnek. Már a mesehősök nevei is nagyon találóak. Dr Lidérczy Belzebub és Tyrannja Vampiria… Ki nem tudnék ilyet találni! Írják, a szereplők elnevezése, fondorlatos cselekedetei, utalás E.A. PoeA holló (Krakél Karesz), Belzebub a sátán vagy Tyrannja az ókori görög türannosz , a zsarnokra. Dícsérem még a fordító, Lázár Magda munkáját, mert nem lehetett könnyű dolga. A könyv címének megjegyzésével nekem még mindig gondjaim vannak és éppen ezért tartom tökéletesnek. Ez egy olyan mese, amit nem csak úgy elmondunk…nem, nem… ezt még látni is kell. Látni a kacskaringós címet, az élethűen ábrázolt szereplőket, eseményeket, ami Regina Kehn kezéből lett átadva nekünk. Egyszóval, kézbe kell venni, többször is, szó szerint megforgatni, aztán kinyitni és elhinni, hogy az év utolsó délutánján szokatlanul korán teljesen besötétedik és közeledik a mesebeli világvége… 

Michel Ende hátborzongatóan szép fantáziája 1990-ben elnyerte a svájci La vache qui lit irodalmi díjat.