Jean Edith Camilla Läckberg Eriksson,sikeres krimiíró nő. Különös ismertetőjegye, hogy könyveiben a helyszín mindig szülővárosa, a nyugati parti, Tanum
megyei kisváros, Fjällbacka, és az azt körülvevő többi város (pl. Uddevalla, Tanumshede).
Már írta más
is az értékelésében, de valóban érdekes, hogy a könyv eredeti címének az Insprinsessan(Jéghercegnő)
van feltüntetve és nem a Predikanten . De ha ezen túl lépünk és szemügyre vesszük a
borítót, akkor már a helyszínelők között érezhetjük magunkat. Szürke, fehér és
kék, rajta egy meztelen női holttesttel(?). Ridegséget sugároz, bár a nyomozás
alatt igen forró a levegő. Szó szerint, mert éppen a hőség közepén történnek az
események.
Ez jó kis ellentét, mert a sztoritól olvasás közben úgy is rázni fog
a hideg, de néha így meglegyint a nyári szellő. Szükséged is van rá, mert erős
áramlatként zúdul rád a rengeteg sok szereplő, akár családfát is lehetne
állítani.
Csak az a biztos, hogy ki nem él már. Vagy az se? Kellően fordulatos
krimi. Nem csak maga a hosszú évek óta zajló bűntény az érdekes, hanem az is,
ahogy Camilla Läckberg Eriksson bevon minket az egyes szereplők életébe.
Otthonosan érezhetjük magunkat Patrik Hedström házában, úgy, ahogy a váratlan
és pofátlan vendégek is megteszik. De mivel Luther Márton híres volt
vendégszeretetéről , ezért az
ajtó nyitva áll a potya-nyaralók előtt. Sose jönnek jókor. Türelmesen
felgöngyölíthetjük a Hultok család egész pereputtyát, akár egy családregényben.
Az életük egy merő káosz. A haláluk meg a „csodával” határos. De csak határos
lenne…
Ezt majd megtudjátok, ha elolvastátok. Aki járt már a Jéghercegnő
„fürdőszobájában” , az ismerkedjen meg a prédikátori „szószékkel” is. Nem bánja
meg és az első mondat is erre bíztat, miszerint Remekül indult a nap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése