Ladislav Fuks: Mundstock úr

Istenem, ez nem csillag, hát nem látják, hogy egy falevél hullott a mellemre?

Olyan, mintha minden csillag mindig ugyanazt a történetet mondaná el. 
Nem. 
Minden történet egy másik ember élete. 
Nem egy népé. Hanem a népet alkotó emberé. Egy-egy emberé. 
Az embernek csak egy halála van… 
Ladislav Fuks végzettsége szerint pszichológus. Megkérdezték tőle, hogyan tudott nem zsidó létére ennyire azonosulni hősével. A személyes tapasztalatot a beleélés helyettesítette. Ilyen értelemben én is elszenvedtem a zsidók szerencsétlen sorsát. – mondta. 
Nem tudod elkerülni ezt a beleélést. 
Nem tudod elnyomni ezt a fájdalmat. 
Együtt akarod vele túlélni azt, ami még el sem kezdődött. 
Mert Mundstock úr előre elszenvedi, megírja a túlélés forgatókönyvét. 
Nagy könyv egy kis emberről. 
Az utószóban felmerül a kérdés, van-e valami más, ad-e valami újat a kisember története. 
Igen. 
Nem azt mutatja meg, hogy mi a borzalom, hanem ennek a hatását a lélekre. 
Nem átélteti velünk a rettenetet, hanem megváratja velünk. 
Szorongást okoz, de túlélésre késztet, tanít. 
A külvilág olyan rettenetes, hogy nem lehet igaz. 
Mundstockkal együtt-szenvedve lázadunk ez ellen és lassan kezdjük mi is kívülről látni magunkat. Egy kitalált álom, érzet, vízió világot építünk fel. 
Önmagunkon belül kell szilárdan állni. 
Az emberi élet értelmébe vetett hitet hirdeti ez a könyv.

A szavaknak, jó cselekedeteknek súlya legyen, ne száma!