Elmesélnék egy vasárnapot…és újabb emlékek
ébrednek.72 vasárnapról mesélhetne.
Ő az emlékeiből és mi az emlékeinkből élünk!?
Átgondoljuk-e néha, hogy mindaz amit ma megélünk, később az emlékünkké válik.
Őt ez tartotta életben.
…A túlélés feltétele, hogy milyenek az emlékeink.
Miközben azért küzd, hogy ne váljék túlélővé, ne úgy nézzenek rá.
Ez a könyve megint más mint a többi. Sokkal többet ad abból, ahogy ő látta a történelem folyamát. Hitler, Lenin, Sztálin, Marx, Platón, Brecht, és Goethe…
Goethe városában van 72 vasárnapot.
-Az igazi nevem Sanchez – mondja Gerard, Artigas, Salagnac,Barretó, Sanchez. Mert ahány név, annyi útlevél, annyi személyiség, annyi menekülés és harc az igazságért.
Ez most nem egy szokványos regény, inkább egy történelem könyv, amiben még számos más könyvre találunk utalást. Sőt, néhol még idéz és véleményt is mond Szolzsenyicin Gulágjáról, Faulkner Fiam, Absolonjáról, Platón műveiről stb.
De a vége most is ugyanaz: -Újra kell írnom ezt a könyvet! És újra meg újra leírná a vasárnapot, amit a felséges bükk tövében állva töltött azon gondolkozva: – De vajon az a reggeli fa, a felséges bükk, a kinti világhoz tartozik-e?
Prófétikus regény, az eszmék összeomlásáról, Hruscsov bukásáról, a spanyol kommunista pártról, koncepciós perekről. Akik olvasták az írótól A nagy utazást, azoknak ez a könyv olyan lesz, mintha azt írta újra írta volna.
„Arra hajlok, hogy nem Isten pecsétel meg minden
embert, inkább az ember üti rá mindenre a maga pecsétjét, Istenre is…. és így
gondolom ma is és akkor is azon a távoli vasárnapon, egy olyan napon tehát,
amit az ember tart fenn az Úrnak és nem az Úr az embernek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése