Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában

Az égen már rózsaszín és kacsatojászöld sávok húzódtak , a nap pedig elérte a Kanaku-hegység csúcsát…
Perzselnek a szavak a sorok, pedig itthon az ablakon túl a hó világít. 

Átforrósodsz a történettől. A szavanna izzó levegőjét érzed, az állatok párás leheletével keveredve. Megolvaszt, felolvaszt téged is ez a világ. 
Egymáshoz tapadt testek gyönyörét csak a papagáj rikoltása zavarja meg néha.Mint egy vészjelként. 
Itt olyasmi történik, aminek nem szabadna megtörténnie. Tiltott gyümölcs. Mézédes. 
Ami mégis örökre fog szólni. 
Vigyázz, mert a buja vágyaid éjjel életre kelnek és jobb híján a párnádat gyűrögeted majd.
Az izzadságcseppek apró gyöngyei gördülnek le gerinced mentén és halkan, valahol messziről Bob Marley dala szól… 
A Nap és a Hold mítosza. 
A Napfogyatkozás – ölelkezés. 
Szerelem. 

„Eleinte nem tetszett nekem. Sovány volt, mint egy szál szavannafű, és mikor kicsik voltunk, meséltek nekünk egy emberről, aki egyik szeméből egy fivért húzott ki, másikból egy nővért, saját szeme pedig üres maradt, és kék, mint az ég, mindenféle gondolat nélkül.” 

Az egzotikus világban buja élményben lesz részed. 

A latin-amerikai mitológiára jellemző jegyekkel teli Pauline Melville testvérszerelem története. 

Olvasás közben, úgy fogy el az erőd és bágyadt vágyak uralják majd zsigereidet, mint ahogy a Nap elfogy a Hold takarásában. Aki ismeri és kedveli  Salman Rushdie színes, érzelmekkel dúsított regényeit, annak Guyana földje is tetszeni fog. Nekem már a könyv borítója is sokat elárul, annak ellenére, hogy egyszerű, fekete-fehér. Nincs kakadu vagy papagáj, nincs vízesés és szivárvány. Két arc van csupán, de a szem, a száj, az orr és a fül, mint érzékszervek, az őserdők párás titokzatos zöldjét sejtetik.
Szóval, ki fog száradni a szád…és fel fog kavarni.