De
ha reggelt nem lehet gyújtani, legalább az olvasólámpát – azt kattantja fel.
Hogy lássa az időt.Borzalmas, de szép! Kevesen olvassuk a Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjának könyveit. Pedig érdemes lenne rá. A többszörösen kitűntetett író (többek között Cleveland díszpolgára) 72 könyvét sorolják fel az életrajzában, de van ahol közel 100 kötetet is említenek. Van köztük vers, regény, színmű, tanulmány, ifjúsági regény és mesék is. Szellemi hagyatéka felbecsülhetetlen értékű. Verseit polgárpukkasztónak és játékosan erotikusnak mondják, könyveit az avantgárd klasszikusának tartják. Ő az író, aki Ferenc József királysága alatt született mindent tud, amit tudni fontos az elmúlt zavaros kilencven évből (…) kifejezetten érdekes figura kacsafarok bajuszával, ezer évével, könyvtárával, ínyencségeivel – írja róla Onagy Zoltán az Irodalmi Jelenben. Filozófiai munkásságát az irodalomnál fontosabbnak tartotta. Főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott, e téren inkább konzervatív, bár ateista, világpolgár s individualista. (MTI)
…a
semmiből szeretetet teremtő világot tárja elénk.
Szürrealizmussal megfestett, pszeudo-metafizikai absztrakció vagyis Határ Győző
gondolódott egyet és hazugságra vetemedett. Ezt ő mondja, nem én. Mármint, hogy
hazugság az egész. Az, ha nem jól olvassuk. Az, ha bölcselkedésre, ha
világrengető megoldásokra várunk a történet közben. Nem azt kapjuk. Archie
Dumbarton útján járhatunk végig, először Valahol, aztán Mindenhol és végül
Sehol. Robinzoni magányában Pénteket keres, az életnélküli létben minden
rostjaira esik szét, felemésztődik. Ura a világnak, de nem önmagának. „Az
emberi idegrendszer – a környezet ingermezőire kicsapva – szakadatlanul legel.”
Hátára döglötten fekszik a létlenség. Plakátemberek hívó szava „hallatszik”, a
Lét újformát öltött a Nemlétben. Archie amíg tudja, féli, hogy pünkösdi
királysága véges, hogy vetélytárs nem lévén, önmagának ellensége. Kezdetben
volt a szabadság, aztán lett a szabadosság, a magamnak félés. Nincs már szó,
csak „Hangok”, eltörmelékesedett a beszéd is. Nincs humor, mely a
világ-cinkossága volt, könnytelen, gyásztalan földmagány van. Az álom, mint
táplálékeső, az ép elme megtartását követeli. S az éjszakát, melyben minden
megnő a pánik-takaró fedheti el. Hogyan tovább? Hol a „fiam, kiben nekem kedvem
telik”?Hol a Corpus Christi – a majd minden jóra fordul – optimizmusa? A
lexikonnal házaló vigéc az Új Ádám szerepét próbálja, s a Nemlét újra Létre
fakad. Él-e még a világ?
Minden ami volt, újra „volt”; és a Nagy Ugyanaz újra ugyanúgy volt, ugyanaz az "ugyanaz.
Minden ami volt, újra „volt”; és a Nagy Ugyanaz újra ugyanúgy volt, ugyanaz az "ugyanaz.
Beszélgetés az íróval:
Digitalizált művei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése