Dr. Fűzfa Balázs: Az irodalmi ízlésről

                               

Dr. Fűzfa Balázs

A Nyugat-magyarországi Egyetem docense, a Savaria University Press kiadó igazgatója, a BÁR c. társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Szakterülete a tankönyvírás, a XIX. század magyar irodalma, illetve Ottlik Géza életműve és az élményközpontú irodalomtanítás programja, az azonos nevet viselő könyvsorozat szerkesztője. A Márai-program népszerűsítésére kiírt pályázat keretében vehettem részt az irodalomtörténész előadásán.

  A tegnapi (Réz András) előadásához képest, most kevesebben voltak. Ezt nem a téma érdektelenségének tudtam be, hanem annak, hogy már délután kettőtől is volt egy előadása a magyar érettségi tételek kapcsán. Itt is főként nők voltak az érdeklődők és a középkorúakat foglalkoztatta inkább a kortárs magyar irodalom.Tőlem néhány székkel arrébb  Dr. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő ült, nagy örömömre. Őt a Bárka irodalmi folyóiratból ismerhetjük. Az előadó, igazi öltönyös-nyakkendős irodalomtudós, nagyon gyors észjárással, a figyelmet egy órán keresztül gond nélkül fent tudta tartani. De az 1 óra a végén mégiscsak kevésnek bizonyult, mert igaz, hogy mindenkit megemlített a meghirdetettek közül, de a szívügye a Vers volt. Arról beszélt leginkább és nagyon értett is hozzá. Elöljáróban elmondta, hogy sok emlék köti Békéscsabához. Hódmezővásárhelyen volt katona 1977-78-ban és  Békéscsabán, az akkor még működő Konzervgyárban dolgozott ez idő alatt. Szüleinek itt vette anno, Zorán egyik bakelit lemezét és a hideg-fagyos téli időben, a nyitott Csepel katonai autóban magához szorítva próbálta megőrizni a lemez állagát amíg innen a laktanyába robogtak. Szívesen jött ide és ez látszott is rajta. Mosolygós, kicsit gyorsan beszélő, de remek tanár. Saját könyveit vagy az általa szerkesztett könyveket reklámozta. 

Az első gondolata az irodalom megőrzése, akár megmentése volt. Az oktatás terén lát ebben bizonytalanságot és nagy kérdésnek tartja, hogy az irodalom tanítás megtudja-e találni a fennmaradásához szükséges eszközöket, indokokat. Az új tantervben, a magyar nyelv órák mostantól 50-50 %-ban osztoznak az irodalom órákon. Nem beszélve arról, hogy a szakiskolákban megszűnik az irodalom oktatás. Súlyos problémának tartja. Az irodalomnak örömforrásnak kell lennie és a jövő emberének meg kell találnia benne az értéket. Enélkül nagy baj lehet.
A mai kortárs költők közül Tóth Krisztina, Varró Dániel, Lackfi János verseit kezdtük boncolgatni és játszottunk is egy kicsit velük. A versek kurziválásáról beszélt, arról, hogy vajon figyelünk-e a dőlt betűs szövegrészekre, értelmezzük-e ezek jelentését? A kurziválást először Arany János használta, az idézőjelet is ő alkalmazta először a verseiben. Manapság kortárs vers, alig képzelhető el ilyen kurziválás nélkül. Miért? Mert az említett kortárs költők, előszeretettel használják a versátirataikban. Kinyomtatva három verset kaptunk és közben meghallgathattuk a vers eredeti alkotóját. Fel kellett ismerni a szövegrészben az átírásokat. A három vers: Lackfi János Elektromos c. verse, Tóth Krisztina A koravén cigány és Varró Dániel Mozi c. költeménye volt.   Az átírás beazonosítása sikeres volt, Tóth Krisztina versénél Vörösmarty Mihály  A vén cigány verse szinte azonnal mindenkinek beugrott. Varró Dánielnél már kellett segítség, Babits Mihány  Mozgófénykép verséhez. Parti Nagy Lajos versei is szóba kerültek. Mitől zseniális a kortárs vers? Attól, hogy a nyelv minden lehetőségét felhasználja, kihasználja. Parti Nagy is előszeretettel használja a többi kortárssal együtt az úgynevezett csonkolást, nyelvrombolást, szócsonkítást. A mai kortárs verseknél már ismert-elismert dolog az akadémiai helyesírás és a kortárs helyesírás, pl. az sms nyelv.  Nagyon jók és élvezhetőek ezek a csonkolások Varrónál, Partinál egyaránt. felismerhetővé, védjegyévé teheti a költőt. Babits mondta régen, hogy Arany János nem magyarul írt, hanem Aranyul. :) Átvettük még Orbán Ottó Gondolatok a személyi számítógép szövegszerkesztő programjának memóriájában elmentve c. versét is. Ezt a verset Orbán felkérésre írta, Vörösmarty születésének megemlékezésére. Már a vers első sora is vendégszöveg, ezek használata sokszor előfordul ma már. Nincs is ezzel gond. Van titka a költészetnek. Példaként felhozta Arany János Évnapra versét, amit a 64.születésnapjára  írt magának Arany és állítólag a vers 64 betűből áll. Ezt így a beszámoló végére bemásolom és aki gondolja számolja meg, tényleg úgy van-e, ahogy a legenda tartja. ;)

ÉVNAPRA

Nyolcvan év
Ritka szép;
Hetven év
Jó, ha ép,
Hatvannégy esztendő,
Untig elegendő.

Nincsenek megjegyzések: