Michael Connelly: A hazugság csapdájában

Mindenki hazudik – így kezdi a sztorit. Neeem, én nem. Pedig jó lenne néha… 
Connelly nagy kedvencem, szinte minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Ha krimi, akkor vagy ő vagy Jo Nesbo. Ők azok, akiknek megengedem, hogy vezessék a gondolataimat arra ,amerre akarják, a végén úgyis elmondják majd mi a csel. Most is így volt. Meg volt a szokásos bivalybőrillatú kanapés iroda, a wisky és cigarettafüst, a szerető és a volt feleség. Nem csak a sokemeletes házak, hanem az akták is az égig értek. A lift jelenet és a parkolóház is stimmelt, a fegyver is Smith&Wesson a 29-es modell volt és a hullák is meg a gyilkosok is előkerültek. Connelly ezzel a könyvével a Haller-sorozatát folytatta, aminek az első részét még nem olvastam. Nem lényeg, ettől még érthető volt, mert itt Halleren, a védőügyvéden van a hangsúly, nem az előző történeten. Ezzel volt egy kis bajom. Mert ezt nem tudtam előre és vártam az én Bosch nyomozómat, akinek itt csak aprócska szerep jutott. Én ő miatta olvasom a könyveit. Most Haller szemével volt muszáj látnom a bűnt és a bűnöst és így a védelem oldalára kellett állnom. Gyanús volt, nagyon gyanús volt minden és mindenki, de azért az izgalom nem hágott a tetőfokára nálam. Bosch nyomozó titokzatosabb, az üldözés is érdekesebb, mint a tárgyalótermi párbeszédek. Haller nem hagyta, hogy gondolkodjam, mindent elmondott, mindenhova odavezetett és ez egy kriminél nem biztos, hogy jó. Persze meg volt a csavar a végén és lett még hulla is, de gyengébbnek találtam ezt a többi könyvénél. Ami nagyon tetszett, hogy szinte teljes képet kapunk az amerikai igazságszolgáltatásról, az esküdtszék tagjainak kiválasztásáról, arról, hogyan és mi alapján lehet valaki a tagja. A jogrendszer gyenge pontjait is megismerhettem… Connellynek fifikás, ravasz és humoros az észjárása, még ha nem is izgultam túl magam, de kedvelem őt annyira, hogy ezt a laposabb történetét is jóra értékeljem. 
Még annyi, hogy „valakik mondják”, a nők azért olvasnak krimit mert félnek. 
Hát nem, én nem félek semmitől. Na, jó, azt nem mondom, hogy senkitől…