Cserna - Szabó András: Puszibolt




Légy erős és nyitott arra, hogy bármit is olvasol, azt Cserna-Szabó tényleg kigondolta és volt képe leírni. ;) A pofám leszakadt a döbbenettől és zsibbadt a röhögéstől. Pedig igen messzire áll tőlem az ilyen jellegű olvasmány. De csak az olvasmány, mert az életben azért én is tudok cifrákat gondolni és bizonyos esetekben mondani is. Szóval, néhol tükörként is működött.


Aki valaha is, akár csak néhány napig részt vett ebben az életnek nevezett hajcihőben, az tudja jól, hogy a balsorsnak végtelen számú maszkja van. Leggyakrabban nőnek öltözik, meg véres kardnak, túlzott magabízásnak vagy pálinkás üvegnek.


Cserna-Szabó a velejéig belenyúl az ember erkölcsi szépérzékébe és jól bekavar. Olvasás közben a következők zajlottak le bennem: jajj én ezt nem olvasom tovább…, na, jó még egy fejezet, atyaistenezhülye!, jujj, ez igen!, ez ám a beszéd!, aztamindenit, halkabban kéne röhögni, én ilyet soha!!!, tetszik, neeem tetszik, ez beteg, na végre egy jó könyv, adj még egy puszit, ez elmebeteg, tejóég és még tetszik is, ha valaki tudná, hogy én ezt olvasom, kinek kéne ajánlani?Húú, vége!, De kár…

Perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak vagy mondjuk patikusnak. (...) Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.


Gondolatok, vélemények, interjúk:
Hogy boldogok-e errefelé az emberek? Halvány fogalmam sincsen. Ezzel a mondattal nyit ki a Puszibolt és aki beinvitál minket  Babiczky Tibor . 
A boldogság lehetséges pillanatairól Fazekas Sándor  mesél. 

Nincsenek megjegyzések: