José Saramago: Káin

Már majdnem megbotránkoztam, már majdnem kezdtem áthúzni, aláhúzni, átírni Saramago írását...aztán még sem ez lett a vége...
Nem csodálom, hogy engem is megtévesztett az elején Saramago Káinja, hiszen a Bibliában a történet másképp olvasható. De vajon miben más az a történet ettől és miben azonos?
Aki nem olvasott még az írótól, annak nem lesz egyszerű dolga. A sorok szinte egyben vannak, kis és nagybetű használata az író kénye-kedve szerint, írásjel csak pont és az is csak itt-ott. Mintha rád lenne bízva, mikor van kérdés és mikor van válasz. Tudta jól, hogy mit csinál! Pazar módon bánik az érzéseinkkel, nem hagyja, hogy le tedd, mindig van még tovább...
És az vesse rá az első követ...
Olyan könyvet írt, amitől akár megbotránkozol, akár felmagasztalod, a hatása alá kerülsz. Saramago jól ismerte a Bibliát és véleményét róla nem is rejtette véka alá: " A Biblia rossz erkölcsi szokások gyűjteménye, kegyetlenségek katalógusa, amely még mindig jelentős - és nem feltétlenül jó - befolyást gyakorol kultúránkra, sőt, életmódunkra is" (hetiválasz)
Kiváló negatív reklám, annál nagyobb az érdeklődés, minél nagyobb port kavar fel vele az író.
Meg sem lepődünk, hiszen írt már hasonló "botránykönyvet" lsd. Jézus Krisztus evangéliuma.
A Biblia amúgy is "kényes téma", főleg ha valaki átírja, megmásítja, hozzátesz vagy elvesz belőle.
Saramago mégis, még így is olyat írt - még ha szándéka nem is ez volt - amivel közelebb viszi az olvasót  ember és Isten küzdelméhez. Akkor is így van ez, ha azt állítja, hogy nincs és nem is lesz soha a két fél között megértés.
Káin haraggal teli bolyongása végig vezet az Ószövetségen.
Sehol nem vár rá boldogság, gyűlöli az istent. Csak azért él, hogy az isteni tekintély ellen lázadjon, " az istennel kapcsolatos ellenérzése egyre növekszik." Ok nélküli-e Káin haragja? Mi a célja az Isten tervének Káin életében? Akarja-e Káin ezt a tervet érteni? Lesz vajon fel/megszabadulása vagy a káini út mindig ugyanoda vezet?

Ady szavai jutottak eszembe: Uram, én Jehovám? Tudtam hogy ölni nem szabad, S Káin megölte újra Ábelt: Megöltem magamat.

Provokatívnak s néhol gonosznak is tűnhet a testvérgyilkos, de , mindig vannak olyan sorok - mondatok, amikben rejtve  van az igazi üzenet." Úgy érzem, kimondott szavaid mögött más szavak rejtőznek..." Ezeket a kis rejtett gondolatokat olyan szereplőkkel mondatja ki, akikkel Káin az "időutazása" során találkozik. A káini út egy örök utazás. A pecsét, melyet homlokán visel, az "örök lét" bélyege. Nincs menekvése, nincs halála. Minden időben, minden időre vonatkozik. Ezt az utat most nem ő választotta,lázadása nem a bűnének szól, hanem a büntetésének. Igyekszik felmenteni magát, vágyódik a szabadságra. " Ha egyszer ura leszek önmagamnak, ha véget ér ez a vándorlás...(-) akkor ugyanolyan normálisnak nevezhető életet fogok élni, mint minden más ember." Végére akar járni, véget akar vetni a megbélyegzésnek. " Az az érzésem, hogy ami velem történik, annak valami jelentése, értelme van, úgy érzem, nem állhatok meg félúton, meg kell tudnom, mi végre van mindez." Hol keresi, kinél keresi a választ? Homlokán a bélyeg egyre csak nő "hogy befedje az egész testemet", emberi igazságot keres. És Isten nem hagyja őt magára ebben a keresésben. Végig kíséri őt, de bármit tesz vagy mond Káinnak, ő csak gyűlölettel válaszol. S bűnében nem áll meg. A gyűlölete újra és újra gyilkosságba viszi : " Káin isten ellen hadakozik dühödten, mintha ráfonódó polipkarokat akarna lefejteni magáról, és mostani áldozataira, mint egykor ábelre, csak azért van szüksége, mert általuk akar végezni istennel."
A kérdés, amit Ábel megölése után tett fel, megismétlődik:
" Testőrzője voltam-é ...?"  körforgása, bolyongása vég nélküli. Nem tud szembesülni tettével, igazolva látja bűnét. Vitája Istennel nem ér véget, a történetnek csak vége tud szakadni, de nem tud megnyugvást adni.
Saramago szándékosan vagy nem, de éppen azt írta meg, ami az Isten célja volt Káin történetének megmutatásával. Az ember Isten elleni lázadása, engedetlensége, saját út választása, törvényszerűségeket von maga után. És még így sem, még ekkor sem az Isten fordul el az embertől, hanem ez az ellenszegülés viszi egyre távolabb az embert az Istentől.
Az vesse rá az első követ aki nem ment még messzebbre egy karnyújtásnyinál az Istentől...azért hogy el se érhesse...

...de én mégis hiszem, hogy az Ígéretben az is benne van, hogy az életed legvégén van egy pillanat, amikor csak Ő és Te vagy. Akkor még bólinthatsz s lelkedben jelezhetsz, válaszolhatsz, hogy igen, megértettem...