John Carroll: Jézus, a létező

Sem a borítóra sem a címre nem figyeltem volna fel. De aztán jött egy lehetőség, hogy hozzájussak és rászántam magam. Fogalmam nem volt mi lesz, milyen hatást ér el nálam, sőt egy kissé szkeptikusan nyitottam ki. Annyian, annyi félét írtak már Jézusról. Van akinek Isten Fia, van akinek történelmi személy, esetleg egy a sok tanító közül. Egy biztos, hogy közömbösnek lenni nem könnyű ha róla van szó. Ez a könyv minden eddigi gátat felold, a felhők mögé képzelt transzcendenst,  a megfoghatatlant közelebb hozza.
 Én sem hittem volna...
John Carroll, ausztrál kultúrszociológus és kultúrfilozófus, ez az első magyarul megjelent könyve. Harminc éve írja gondolatait például a puritanizmusról, Poussin festészetéről vagy a terror kultuszáról. Ezt a könyvét abban a reményben írta meg, hogy aggodalmát - mely szerint a korszellem beszűkült, a hit közhelyszerűvé vált - világlátásával, saját személyes meglátásaival üzenetként közvetíteni tudja felénk. Eredeti gondolkodó, csak azt mondja amit ő maga gondol és még az sem érdekli, hogy Jézus élt-e egyáltalán. Irodalmi alakként mutatja be, olyan emberként, aki önmagát keresi, tele van kétségekkel, nem érti mi történik, küldetését keresi. Mindezt Márk és János evangéliumán végig haladva olvashatjuk. A téma azért is érdekes, mert a négy evangéliumot szinte mindenki ismerni véli, néhány részletét akár kívülről is tudhatja és ehhez még hinni sem kell benne.  Na, ez itt a lényeg! J. Carroll abszolút nem a hit szemszögéből világítja meg. Sőt, épp ellenkezőleg! Csak Márk és János írását, emlékezését vizsgálja. Az ő gondolataik által látjuk Pétert, "aki mindig félre érti Jézust", Mária Magdolnát, Júdást és Pilátust. Márknál "tragikus figuraként" hal majd meg Jézus a kereszten, Jánosnál "véletlenszerű" a keresztre feszítés. Carroll így foglalja össze: " ...az emberek két életet élnek, egy tragikusat és egy örök életet. E kettő kiegyensúlyozásán múlik minden. S ez a minden az Én, az ismételhetetlen egyén saját szelleme (pneumája). "
J. Carroll soha nem volt gyakorló keresztény, de Biblia olvasó - kutató, a sorok között mélyebb értelmet kereső, igen. Egy hét főből álló olvasókört alapított mert "érdekelte a kultúránk alapjául szolgáló vallásos szöveg" és a tanulmányozás közben érzett csalódását - amit Márk után érzett - osztja meg itt velünk. A csalódás egyben felfedezés is. Jézus az, aki még önmagában sem biztos, aki egy természetfölötti erővel bíró, messianisztikus híresség, akinek  Márknál nincs gyerekkora. Nála Jézus nem zsidó és a tanítványok csökönyösek és akaratosan értetlenek. Nem is menti fel őket a végén...
Ahhoz, hogy az író gondolatai megértésre találjanak, el kell tudni vonatkoztatni a hittől. Az a célja, hogy úgy tudjuk olvasni, meglátni az összefüggéseket, mint azok akik nem hitben járó emberek. Nem könnyű dolog ez! Nehéz már kilépni a "saját tudományunkból", abból amit és ahogy eddig tudtunk, hittünk, elfogadtunk a Megváltóról. De John Carroll úgy tárja ezt elénk, hogy vele együtt lépkedve kezdjük egy más oldaláról is látni mindazt, amit eddig "csak" a hit által vizsgáltunk. Ehhez az úthoz a "lét talányához" ettől a gondolatsortól kell indulnunk:
"A lét talányával minden ember szembesül, valahányszor belép valaki az ajtón. Tudomásul vesszük a jelenlétét: a másik ember több, mint a tulajdonságai. Ha megfeledkezünk a haja színéről, az arca üdeségéről és mindarról, amit az életéről tudunk, csak a lét éteri koncentrációja marad. A puszta űr helyén megmutatkozik valamilyen erő nyilvánvaló mezője. A mezőnek megvan a maga jelenésszerű formája. Sokkal inkább kipárolgás vagy eszencia, mint jellem vagy személyiség. E létformák mindegyike mögött ott rejtőzik a Nyugat kultúrájának nagy jelenléte - Jézusé."


A könyvet a Typotex Kiadó jóvoltából olvashattam.