Simone Weil: Ami személyes, és ami szent (Válogatott írások)

Egészen más Simone Weil gondolatait, könyveit tudni és egészen más, évekkel később (meg)érteni. Egészen más tananyagként vizsgákon visszamondani, mint most, elmélyülten, időt szánva rá, olvasni. Mert én így jártam. Évekkel ezelőtt, éppen attól a tanártól hallgattam előadásokat ( teológián) Weilről, aki a kötetben is az egyik fordító. Reisinger János nevét ugyanúgy nem lehet említésen kívül hagyni, mint Pilinszky nevét. Sőt, Pilinszky átszellemült Weil-izmusa olyannyira megragadó, hogy szinte irigyli az ember azt a mélységértést, amit a költő megismert, magába engedett, egy nagyon rövid, de annál példaértékűbb élettől megtanult. Pár napja, egy utazás során próbáltam Simone Weilről beszélni, elmondani ki volt ő, mit gondolt, mire jutott a hitben való járásban, hogyan élt és hogyan halt. Csak a lelkesedésem volt érezhető, ezért elővettem a könyvet és felolvastam, lapoztam, ismét olvastam és ismét lapoztam. Aztán azt mondtam, hogy ez így nem megy, a mondatok kiragadása csak részben érvényes. Mindenki életének van eleje és vége. Nem a közte eltelt idő hossza vagy rövidsége a mérvadó, hanem annak tartalma. Ez nem vigasz a korai elvesztésekre, nem hamis megmagyarázása a miértnek, hanem megismerése egy életnek. Simone Weil francia írónő, aktivista, filozófus és mondják, misztikus is volt. Ez az utóbbi jelző ne ijesszen el senkit attól, hogy megismerjen egy olyan embert, aki keresztségét nem egy pap által kapta, hanem egy barátnője által vette fel. Igen, ő talán különc volt, talán nem állt be a sorba, talán éppen azok miatt lehet érthetetlen vagy ellenszenves, amit másképpen gondolt és tett, mint hitben élő társai, de akár (meg)értjük őt, akár nem, emlékezni fogunk rá. Életrajzi filmjében egy szerzetes felteszi a kérdést, hogy teljes életet élte-e Weil? A válasz igen, és mások életét is teljesebbé tette. A mondatai személyesek, a hitbelisége szent.