Marie de Hennezel: A meghitt halál

Engem érdekel a tanatológia, ami a halál illetve a haldoklás tudományával foglalkozik. Polcz Alaine minden könyvét, cikkét stb. elolvastam, mert valaha volt késztetésem arra , hogy hospice alapítványnál, vagy intézményben dolgozzak. A családom nem engedte és ezt tiszteletben tartva, elvetettem a tervemet. Tudomásul vettem, hogy ami engem érdekel, foglalkoztat, esetleg ebben is dolgozzak, az nem csak rám lenne hatással, hanem a környezetemre is. Ez rendben is van, nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy mi ez a könyv, és milyen az összes többi ilyen könyv, ami az elmúlásról, az elengedésről szól. Minden kultúrában más megközelítése van ennek a témának. Van, ahol őszintén, nyíltan beszélnek róla, az élet velejárójának tekintik és van, ahol, tabutéma, ahol kerülik, nemcsak a halálon való gondolkodást, hanem magát a haldokló embernek az ezzel járó kérdéseit, vágyait, a még elrendezni való teendőit sem veszik figyelembe. Nem fogom most egyértelműen kimondani, hogy ez a félelemből, az ezzel kapcsolatos tudatlanságból és sok minden egyébből ered, mert bár így igaz, de ki ne félne, ha már benne van az elmúlás folyamatában és tudja, hogy kevés az ideje. Ez a könyv azt mutatja be, arról beszél, hogy mit lehet egy olyan helyzetben tenni, mit lehet mondani, mire kell figyelni, amikor egy már nagyon beteg emberrel találkozunk? Mire van szüksége, milyen gondolatai vannak, emlékei, mit szeretne még az élettől és mit a haláltól? De ez csak az egyik oldal, hogy erről beszélni tudjon a szenvedő. Arról is beszél, és nagyon bölcsen teszi ezt, hogy mi a dolga annak, aki ott ül az ágy szélén, figyel és meghallgat. Csendet őriz és békességet ad. 
Nem olyan könyv ez, tudom, amit mindenki el akarna olvasni, hanem olyan könyv, amit mindenkinek érdemes lenne. 

Köszönöm Mérinek , hogy meleg szívvel nekem ajánlottad és kölcsön is adtad. 💓

Még egy ajánló: https://moly.hu/ertekelesek/1689211