Kálmán Gábor: A temetés

A temetés – mondja a cím és mégsem lehet felkészülni a történetre. Nincs történet. Zsivotzky felszáll egy vonatra (közhellyel mondva az élet, a sors vonatára), ami a halál felé visz. De, mégis, kinek az élete és kinek a halála? Mindenkié. Meg az egész XX.századé. Ez a tél könyve.Kálmán Gábor precíz, tömör mondataitól fázol. (Fáztam már forró nyárban is nyitott sír előtt.) Ahogy kinyílik és bezáródik az emlékezet és színét veszti a világ. Erre a könyvre nincs megfelelő időpont. Magával ragad az első mondat: A fenyőárnyéktól kamrasötét hegyoldalból váratlanul bukkan elő az elhagyott kempingházcsoport, mint lapozáskor a mesekönyvekből kinyíló, gondosan behajtogatott kartonlap-vár. Én láttam, ahogy szép.