Többször is elolvastam, először gyorsan (néha kapkodok, türelmetlen vagyok, hogy minél előbb versélményhez jussak), mondtam is közben, hogy ez is jó, lapoztam, ez is, ezt meg ki kéne idézni, aztán meg, na, akkor kezdjük elölről, lassan, megfontoltan. Ha úgy kezded, hogy fülszöveg, vagy nem előbb a címről beszélek Én és az Isten hm, nos, olvasom, hogy szenvedélyes, meggyőződéses ateista volt. S így még jobbak a versek, még érdekesebbek a gondolatai. De még milyen remek, provokatív elmélkedések! „Ha van, ha nincs az ő ügye./ Vagyok: ehhez kétség se férhet, / Nincs hátra sok idő, ugye, / s nemlétező szemébe nézek. De még akkor sem tűröm el, / hogy bekeverjen levesébe, / csak hogyha feltör s belever / nemlétező nemlétezése.” Vissza a fülszöveghez, ebből nem idézek, majd megnézitek. Sokat elárul a kötet keletkezéséről, miértjéről. Érdemes tudni még, hogy a megrázó börtön – betegség – halál versek mellett, néha-néha mosolyt is előcsal belőlünk. Eörsit olvasni, ismerni és nemfeledni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése