„…ez semmi esetre sem regény vagy kitalált történet, se nem műalkotás: csupán a nyers valóság. Afféle dokumentumregény…” (Ottlik Géza) Van aki családregényeket ír. Mondjuk egy nagyot, vagy kettőt, amikor úgy érzi, hogy lezárul egy korszaka, összegzés kell, megörökítése mindannak ami vele történt. Van aki meg minden életfordulóját papírra veti. Györe Balázs az utóbbi, saját bevallása szerint mindent rögzít, leír, ami vele történik. Mindent, ami érinti, megérinti, amit kap, vagy éppen elveszít az élettől, az életből. Nem sorrendben olvastam, lassan mégis összeáll a kép. Összeáll egy élet, egy emberkép, egy családtörténet, ami nem abban különbözik, hogy több jót, vagy rosszat kapott mint bárki, hanem abban, ahogy megélte, ahogy emlékezik, ahogy emléknek szánja.
Ezek a homokzsákok az én szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése