Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás

Sebet sebbel gyógyítok. Ezért is, meg azért, mert témájában hozzátartozik a könyvhöz, elmondom nektek, hogy még volt hátra belőle, amikor megvettem dvd-n a Saul fia filmet, pedig láttam már. Régebben gyűjtöttem a filmeket, remélvén, hogy majd eljön a napja, amikor a fiaim (inkább a nagyobb) szintén érdeklődő lesz. Érdemes volt várnom és remélnem, mert nagyon is érdekli az ilyesféle dolog, a filmművészet, a 35mm-es filmezés stb., a könyvek terén is megérkezett az általam várt szenvedélye. (egyébként jogra jár, tehát ez a „pihentető része” a strapás,emberek által hozott törvények bemagolásának.) A Saul fia hasonló, szinte érintésnyi közelségbe hozza a poklot és a mennyországot, mint ez a sorstörténet. Primo Levi könyve sem más, mint a többi lágerkönyv. Abban legalábbis nem, hogy ott vagy vele, élsz-halsz a sárban, hóban, tífuszban, mocsokban, éhezésben, embertelenségben. …míg egy napon már nem lesz értelme azt mondani: holnap  És, talán a felsoroltak közül, amik messze nem tudják megmutatni  a könyv valódi szenvedéstörténetét, az utolsó szó a lényeg. Embertelenség. P.L. életrajzi regénye azt kapargatja vérző sebbé, hogy mikor, milyen helyzetben és meddig ember az ember? Értve ezt a foglyokra és azok fogvatartóikra is. A történet (nem jó szó, nincs rá szó), egy verssel kezdődik. Nekünk szól. Idézhetném, de úgy gondolom, hogy akkor és ott kell olvasnotok majd, amikor és ahol a kezetekbe kerül. Nem dramatizálok, nem fokozom a hatást, hanem inkább elmerengek azon, amin mégsem tudok, hogy mi lenne ha… Isten helyében Kuhn  imáját visszaköpném a földre.  Ezért is vettem meg a filmet. Nem áll messze a világunk történelme attól, hogy ne gondolkodnánk el azon, ami akkor történt. Mennyivel emberségesebbek a mindennapok? Nézzünk szét a világban és aztán feleljünk. Nem vádként mondom, nem ítélkezésként. Primo Levi sem sorol vádpontokat, inkább a túlélést mutatja meg. Hogyan lehetett ezt az élet nélküli vegetálást, és magát, a már halálvágyba fuldokló létezést elviselni. Nagy tanulsága a könyvnek és így a mások életének, halálának borzalmában az, hogy levisz egész kicsibe, összehúz, megránt, beléd fagy. Mert az a nézés nem a másik embert mérte fel bennem Aztán   egy-egy életben maradásnál felolvaszt, újra kihúzod magad (ismét ember vagy), és hiszed a megmenekülést. Előbb-utóbb mindenki ráébred, hogy tökéletes boldogság nincs, de kevesen gondolkodnak el az ellenkezőjén: hogy tökéletes boldogtalanság sem létezik. Mindkét véglet elérésének útjában ugyanolyan természetű akadályok állnak, s ezek a mi minden végtelenséggel szembeszegülő ember voltunkból következnek. Akadályozza mindig tökéletlen jövőbe látásunk, melyet hol reménynek, hol a holnap bizonytalanságának nevezünk. Akadályozza biztos halálunk, amely minden örömünknek, de minden bánatunknak is korlátot állít. Akadályozzák az óhatatlan hétköznapi gondok, melyek ugyan minden tartós boldogságot kikezdenek, de a bennünket fenyegető csapásokról is jótékonyan elvonják a figyelmünket, s töredékessé , azaz elviselhetővé teszik őket  a tudatunk számára.Boldogság a lágerben (?). 
Még ott is.  
Primo Levi a Holokauszt túlélője volt. 1987 áprilisában kizuhant torinói lakásának ablakán.