Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Már néhány oldal után azt írtam az olvasás bejelölésemnél, hogy ez egy kellemes meglepetés és hogy nagyon jól szórakozom rajta. Még akkor is, ha közben havat kell lapátolni, jégcsákánnyal kell közlekedni. Hóláncot a biciklikre! Mondják, hosszú hideg tél lesz (hát, ne várd a májust…) meg azt is mondják, hogy nem lesz. Meglátjuk. Ez a könyv a legjobb felkészítés a ránk következőkre, ami az időjárást illeti. Szóval, vicces a könyv, sőt úgy vicces, hogy már kezded éppen halálosan komolyan venni a jégkorszak jövetelét, amikor van egy mondat – sokszor tényleg csak egy – és hát kuncogsz egyet.Tökéletes logikával, minden részletre odafigyeléssel megírt verspróza. Merthogy a tördelése olyan, de rímekkel nem találkozol. De ez nem teljesen igaz, mert az egyik élet rímmel a másikra, a bukások (jégen jársz, vigyázz) a másik felemelkedésére. Egymás hegyén-hátán menetelünk, mindenki menti, amit mentésre méltónak ítél. Jaj, hát nagyon az életről szól. Intelligens humorral (van ilyen?) megáldott ember a Térey. Közben meg olyan komoly is tud lenni. Na, a lényeg, hogy egyszer úgy leszel vele ,hogy nagy kikerekedett szemekkel rácsodálkozol a csűrt-csavartságára, máskor meg úgy leszel vele, hogy behunyt szemekkel, de bátran beugrasz a lavinába és várod a landolást.Nem tudok róla okosakat írni, csak amit úgy közben éreztem, azt osztom meg veletek. Mások írtak róla pl. az ÉS-ben, meg itt-ott. Jó volt, nekem nagyon jó!