Wojciech Kuczok: Bűz

soha senkinek nem fogom azt mondani, hogy „az én időmben”, mert egyetlen idő sem volt az enyém, még akkor sem, amikor megéltem.

A könyv eredeti címe, Gnój azaz Gané, hát nem mondom, hogy bármelyik is olvasócsalogató lenne, de úgy látszik, nekem éppen az ilyeneken akad meg a szemem. Sőt, vissza nem fogva magam el is kezdtem olvasni. Már a könyv eleje gyanús volt, mert többször is mosolyra késztetett, miközben éreztem (tudni nem tudtam, mert tényleg nem volt tervezett olvasás) szóval, sejtettem, hogy több van ebben a vékonyka kis könyvben, mint gondolnám. Nem tévedtem. Idézek Adam Michnik Az eltűnt értelem nyomában (Beszélő 2005) cikkéből: „A harmincas évei elején járó fiatal író a „családi pokol”, vagyis egy átlagos vidéki lengyel család történetét meséli el a könyvében. De ebből a látszólag realista nevelődési regényből, mintha Balzacot vagy Flaubert-t olvasnánk, képet kapunk az országról, pedig nem szívesen beszélnek róla honfitársaink, nem szívesen gondolkodnak ezen, inkább hallgatnak. (…)

A könyv látlelet a kommunista Lengyelországról.

Megöregedett a ház. Ronda volt, az embereknél is rondább. A házak álnokul öregednek, titokban fészkeli beléjük magát az öregség, aztán észrevétlenül újabb és újabb területeket foglal el, kicsúszik a lakók ellenőrzése alól, megszűnik láthatóvá válni a számukra, a vendégek ellenben már a küszöbön, már a lépcsőházban, a dohszagban érzik.

Wojciech Kuczok (Chorzów, 1972. október 18. – ) Nike-díjas lengyel író, költő, forgatókönyvíró, filmkritikus.

Hogy került a kezembe a könyv? A könyvtárba általában már előre kiválasztott könyvekért szoktam menni, próba szerencse, hogy bent vannak-e. Miután ezeket bekebeleztem – és most jön a csapda- teszek még egy kört a polcok között. Végigfut szemem a sorokon és újabb kincsekre találok. (két könyvtárjeggyel járok) Így került a kezembe Kuczok könyve is, és ahogy szoktam, megnéztem az első és az utolsó mondatot: A ház kétemeletes volt és a végén Voltam, már nem vagyok (nem spoiler) már nálam is ragadt. Van egy mindenhovaviszem bőr hátizsákom, ezt szoktam telepakolni.
A történetem lényege csak annyi, hogy Kuczok egy újabb felfedezettem, úgy, mint múltkor Terézia Mora volt.

A könyvről még itt:
http://prae.hu/prae/portfolio.php?menu_id=15&uid=697&fid=4784&type=1
Elapátlanodva – Az „aparegények” mint rendszerváltó regények
http://prae.hu/prae/portfolio.php?menu_id=15&uid=697&fid=4180&type=1
Részlet a fenti cikkből a következőre utalva:
„Nem feladatunk e helyt Michnik tanulmányát elemeznünk. Azzal a messzire vezető ténnyel sem foglalkozunk, hogy Lengyelországban a rezsimváltás idején az ellenzékiek nem követelték a régi rendszer titkos ügynökeinek leleplezését, a kommunista vezetők átvilágítását vagy kizárását a köztisztségekből – sem azzal, hogy Adam Michnik kitart akkor megfogalmazott elvei mellett.”
Az eltűnt értelem nyomában
http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-eltunt-ertelem-nyomaban