Asghar Farhadi: Elly története

Negyedik nagyjátékfilmje Asghar Farhadi író-rendezőnek az Elly története. Övé a Nader és Simin film is, azt még nem láttam. Jó szívvel ajánlom, nemcsak azért, mert viszonylag kevés iráni filmet láthatunk a tv-ben, vagy moziban, hanem azért, mert ezekben az alkotásokban nagyon sok titokzatosság, szépség és lassan fokozódó feszültség van. Morajlik, mint a háttérben a Kaszpi-tenger, sejtjük közben, hogy ennek még szerepe lesz, mégsem tudjuk, mire számíthatunk. Ebben a filmben egészen a végéig nem tudjuk mi is lesz. Sőt, azt sem, hogy mi is volt, mi történt tulajdonképpen. Az első képsorokkal egy vidám, fiatal társasághoz csatlakozunk. A nők kendőben, de bennük ugyanazzal a szabadságvággyal száguldanak az úton, mint a férfiak. Akár egy vidám film is lehetne, ilyen indulással. A rejtély mégis ott motoszkál bennünk, hiszen ismerve a perzsa társadalom dogmáit, ezt a fesztelen kirándulást óvatos, gyanakvó szemmel nézzük. Romos ház, férfiak, nők együtt, és Elly, aki „kilógva a sorból”, „oda nem illőként” velük érkezik a hétvégére. A történet nem Elly története, hanem minden szereplőé. A vádak, a rossz döntések, a rábeszélések és tétova életvágyak filmje. Ki az az Elly? Nyugtalan film, a mosoly egy idő után összeszűkült szemre vált majd. De nem is mondok többet róla, csak ajánlom.