Békés Pál: Szerelmem, útközben

Bisztróban ülve állott sörre vársz. Kortyaiddal útközben érzed magad. Olyan, mint amikor egy hajótetőn ébredsz (nem tudom az milyen, de érzem), kiszáradt szád csak sós ihatatlanságot talál. Megsegíthetetlen vagy. Köznapi motozásod a mindennapi kenyered. Cselekszel. Tehát élsz. Visszavisz, pedig azt hiszed, már célba értél. Elölről kezded vele. Békés Pál jó szándékú barázdanövelő arcodon. Emlékei a saját képelőhívásaid. Néha átsuhan egy-két varjú, feketén rondít a látványba. Nem szereted madár. De a tájhoz, az általa(d) létrehozott vízióhoz tartozik. Része a képzelet(ed)nek, a csapongó, de néha fiatal hévvel előkerülő álmai(d)nak. Kortalan írás. Most olvasom.Múltam pár nap és 44 év lesz.