A természet elegáns őszi levéltánca,bő órányi sürgölődésre késztetett délután. Nem azért, mert akkora a birtok, hanem, mert a szomszéd fájáról is hova hullana, ha nem ide. No meg az utcáról is. Megfigyeltem, a szemem láttára kezdett táncba egy hervadt, leeséshez készülődő levélke. Jött-jött lefelé és ugyan választhatott volna, hogy kifelé vagy befelé, de ő lejtésében az én kis kertem mellett döntött. Bólintottam, na, jól van, akkor gyere, sóhajts le az ágrul – ahogy Arany mondja.
Színes ez az őszi világ és én szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése